Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - BAGI ZOLTÁN PÉTER: Elveszve a fogalmak tengerében
BAGI ZOLTÁN PÉTER Elveszve a fogalmak tengerében1 Az általam eredeti német nyelven, betűhív átírásban közreadott kimutatások nem ismeretlenek a magyar történetírás számára, hiszen Pálffy Géza A pápai várfelszabadításának négyszpzéves emlékezete 1597—1997 című munkájának 10. oldalán már egy táblázatba foglalta az ott talált adatokat.2 Mégis akkor miért tartom fontosnak az újabb közreadását a forrásnak? Úgy gondolom, hogy a Kriegsarchiv Alte Feldakten gyűjteményében található kimutatások elemzése a hadszervezet és a győri végvidéken szolgáló had összetétele szempontjából is új és fontos eredményekkel járulhat hozzá eddigi ismereteinkhez. Mielőtt azonban e három téma tárgyalásához kezdenék, érdemes röviden kitérni a forrás keltezésére is. A kimutatásokat jelzettel ellátó levéltárosok ugyanis az 1593. esztendőre datálták ezeket. Ezzel szemben, ha beleolvasunk a szövegbe, akkor láthatjuk, hogy mindkettő Győr elesését követően készült, de az 1594 előtti állapotot tükrözi {„vor verlusst Kaab”).3 Keletkezésüknek pontos időpontját azonban nem ismerjük. A kimutatásokat valószínűleg még az 1594. esztendő őszén vagy telén (október, november vagy december), vagy még később vetették papírra azzal céllal, hogy számba vegyék, milyen költségekkel járultak hozzá és mennyi lovast és gyalogost tartottak el az alsó-ausztriai rendek, valamint az uralkodó saját költségén a győri végvidéken. Obrist, Oberhauptmann, Hauptmann, Feutnant és Burggraf A két kimutatás német nyelvű szövegét végigolvasva olyan dsztségnevekkel találkozunk, amelyek (fordításai) a mai modern (magyar) haderőben is fellelhetőek, mint katonai rangok: Obrist/ Oberst — ezredes, Hauptmann — százados/kapitány, Feutnant— hadnagy. Ezek ma egy világosan felépülő katonai hierarchia egy-egy szintjét jelentik, pontosan meghatározott feladatokkal, teendőkkel, felelősséggel és jogokkal. Aló. században azonban a katonáskodók közötti különbségtétel még nem a rangok szerinti elkülönülést jelentette. A többségében csupán egy-egy hadjárat idejére adományozott/elnyert tisztség a hadakozásban betöltött funkcióra utalt. Ennek értelmében az Obrist ezredesre fordítása félreérthető, és egy későbbi, egészen pontosan a 18. század végén kialakult jelentéstartalomnak a visszavetítése. Egy példával lehet a legjobban és a legmarkánsabban illusztrálni, hogy a későbbi korok történészeinek a tipologizálás iránti olthatatlan vágya milyen anomáliát idézett elő. A magyar történetírásban ugyanúgy 1 A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. Ügyszám: BO/00013/19/2. Szeretném megköszönni Szatlóczki Gábor segítségét. 2 Pálffy 1997a. 10. Lásd még: Pálffy 1999. 174. 3 Österreichische Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Alte Feldakten (AFA) 1593-12-6 39
