Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

TANULMÁNYOK - SZATLÓCZKI GÁBOR: A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet aló. század közepén. Az 1550. évi dunántúli őszi hadfelkelés

A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet a 16. század közepén.

nyadával, míg a zászlósurak és a főpapok a portaszámaik szerinti létszámmal, vélhetően ugyancsak a jobbágyok személyes felkelésével.152

Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a középkori (12. századtól) és kora újkori magyar hadszervezet alapja a személyes nemesi hadfelkelésen túl, az ő birtokaikon élő és birtokló jobbágyok, szegény jobbágyok és zsellérek ugyancsak személyes, de általában valamilyen hányad szerint igénybe vett hadfelkelése volt. A hadakozás kötelezettsége mindenkire érvényesen a birtoklás jogviszonyán alapult, mégpedig annak méretétől, illetőleg a sessioja hányadától függedenül, kinek-kinek azon a szinten, ahonnan, avagy akitől a birtokigazsága származott. „Telekkatonaság’’ tehát ebben a formában nem létezett, ahogy az 1397. évi törvénynek is sokkal inkább a királyi birtokú várispánságok és vele a közvetlenül hadra fogható jobbágyok számának csökkenése lehetett a kényszerítő oka, mint egy hadszervezési reform. Zsigmond király reformja abban állt, hogy egy sok évszázados, a királyi és a magán uraságok várispánságaira is érvényes szokásjogot iktatott törvénybe, miután a várak királyi birtoklásának fölénye rohamos gyorsasággal elenyészett. De mi is volt akkor a militia portalis, avagy a portális vitézek fogalma? A kérdés kifejtése bár meghaladja jelen tanulmányom terjedelmi lehetőségeit, röviden mégis érdemes szólnom róla. A magyarázat egyszerű: pontosan azt, amit a kifejezés szó szerint jelentett. A tulajdonképpeni portális vitéz az volt, akit a jobbágyok személyes hadfelkelését megváltó hadakozó pénzből, avagy a kapu rovásából állandóra a mezei hadakba felfogadtak.

152 Kubinyi 2000. 412. „Praelati etiam et Barones de singulis decem Jobbagionibus, secundum numerum portarum, unum equitem secum ducant, vel mittant sicuti Nobiles.” Kovachich 1818. 179-180.

36