Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - SZATLÓCZKI GÁBOR: A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet aló. század közepén. Az 1550. évi dunántúli őszi hadfelkelés
A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet a 16. század közepén. vábbá név szerint is felsorolták mind a 200 személyt.114 1552-ből és 1557-ből azt is tudjuk, hogy a vármegyei had keretében mozgósították őket, míg 1554-ben Sennyei prefektus leveléből kiderül, hogy a jobbágyok közül vette fel a darabontokat.115 Az időben legközelebbi jobbágy és zsellér összeírás 1559-ből maradt fenn a sárvári tartomány egy részéről.116 A két névanyag felvétele közti 4 éves eltérés 200 személy esetében elhanyagolható, mivel ennyi idő alatt alig néhány százalékos változás történhetett. Mivel az 1559-es összeírás csak Egerszegi Márton deák ispánságának falvak tartalmazza, a teljes mustrából csak 5 birtok 50 gyalogosát lehet összevetni a jobbágyok és zsellérek névsorával. Ez alapján az 50 gyalogosból 13 volt ténylegesen jobbágy, 17 azonos vezetéknevű, de nem jobbágy, 20 pedig olyan személy, akinek a neve senkiével nem egyezett. Arányosan nézve eszerint a darabontok 26%-a jobbágy volt, 34% esetében elképzelhető, hogy rokon vagy egy háztartásban élő családtag, míg 40%-uk egyszerű jobbágynak vagy zsellérnek szolgáló lakos lehetett. A jobbágyok tehát többségében (74 %) nem személyesen mentek hadba, hanem aki anyagilag megengedhette magának, az éppen úgy felfogadott maga helyett valakit, mint az a nemes, aki a hadtól távol maradva mást küldött maga helyett. A felfogadott gyalogosok 54%-a esetében egyértelmű, hogy valamely jobbágy ülésén élő és szolgáló lakos (lakones, subinquilinus) lehetett, míg 46%-a feltehetően rokon vagy családtag. A jobbágyság hányad szerinti személyes felkelését mindenkor igyekeztek az egyes községek között valamilyen módon arányosan megosztani. A heted szabály szerint ez egyértelmű helyzetet eredményezett, hiszen minden birtokról a megfelelő hányadot állították ki. Nádasdi 200 gyalogja esetében azonban egy eltérő elosztás látszik, mivel bár mindhárom tartományból, Sárvárról, Lékáról és Kapuból is szerepelnek benne gyalogosok, de nem az összes birtokról. Igaz a 20 tizedből az utolsó egy vegyes, több településről kiállított csapat volt, a többinél viszont egy-egy falu egy-egy tizedet adott. A nagy lélekszámú Csepreg városa a kivétel, mert onnan 3 tizedet is kiállítottak. A legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy bár változhatott a kiállításra kötelezett falvak rendje, mégis minden alkalommal a többi falu jobbágyai is részt vállaltak a gyalogosok költségéből. Egy másik név szerinti lista Egervárról maradt fenn, ahonnan 15 gyalogost hívtak hadba. Ennyi embert akár egy településről is össze lehetett volna hívni, mégis falvanként csak 1-2 főt rendeltek be, összesen 11 birtokról. Utóbbiból ugyanakkor Győrfalva és Szentpál az egervári tartományon kívül esett, így az onnan felfogadott 5 114 ,ylmo domini 1555. Sárvár tartománybeli drabontok száma. ” OL E 185. Nádasdy cs. lt. 9. tétel Sárvár, Kapuvár, Csepreg nr. 47.; Másik példány: „Nominapeditum ducentorum ...” OL E 211 Lymbus 121. d. 23. tétel 94. folio. 115 „Nököm parancsol kegye lmod, hogy Pápára mennök, mint lovagal, gyalokgal. ... én csak az kegye lmod szekön jobágyival möhetek, az mi lovakja vagyon kegyelmödnek, esmök csak aval, lm köt szpzpusgást vetettem fel és dárdást az köt vártartományba az mennyi lovast tehetek, esmök aval mögyek eremöst... ” Sennyei Ferenc levele Nádasdi Tamásnak 1554. július 19. Sárvár OL E 185 Miss. 33. d. Sennyey Ferenc — Nádasdy T. nr. 263.; 1557-es hadra: Sennyei Ferenc levele Nádasdi Tamásnak 1557. augusztus 14. Sennye. OL E 185 Miss. 32. d. Sennyey Ferenc - Nádasdy T. nr. 474. 116 OL E 148 Neo-regestrata acta fasc. 977. nr. 34. 28
