Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - SZATLÓCZKI GÁBOR: A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet aló. század közepén. Az 1550. évi dunántúli őszi hadfelkelés
A. magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet a 1 6. század közepén. semmilyen módon nem osztható egymással, ennek okán gyanítható, hogy a hetednek semmi köze a portaszámokhoz. Az egyetlen korabeli forrás, amivel a lista összevethető, az 1519-ben kelt kanizsai urbárium.106 Ugyanakkor az urbáriumban mindössze az ülések birtokosait és azok helyhányadát adták meg, de nem derül ki belőle, hogy az adott személy jobbágy vagy zsellér volt-e. A több mint harminc birtok heted számainak a helyhányaddal való összevetése azonban ismét nem mutat semmiféle összefüggést, ellenben attól függetlenül az ülések birtokosainak tényleges száma szerint már igen. Egyszerűbben megfogalmazva, ha mindenkit egy személynek veszek, és eltekintek attól, hogy fél vagy negyed helyet birtokolt, illetve jobbágy vagy zsellér lehetett-e, akkor a számukat héttel osztva sok esetben néhány tizedes eltérést, vagy egyező értékeket kapok. Ez alapján, az Almaszegen élő 17 negyed helyes jobbágy vagy zsellér hetede, 2,42-re jön ki, míg a lajstromban 3 gyalog szerepel. A gelsei 54 főnek a hetede 7,71 fő, a lajstromban 9 gyalog szerepel.107 Egyedül Kanizsa 54 ülésbirtokosának 7,7 fős hetede tér el jelentősen all gyalogostól, de amennyiben hozzáadjuk a hetedlajstromból hiányzó 3 határos birtok, Csákány, Tői és Venéce számait is, akkor az így kapott 77 jobbágy vagy zsellér hetede már pontosan megegyezik all gyalogossal. Egyértelmű tehát, hogy a heted szerinti gyalogosok hadba vonulási kötelezettsége, a nemesekéhez hasonlóan, a jobbágyot és valószínűleg a zsellért is, személyében terhelte, mégpedig a birtokának nagyságától függetlenül. Mindezek alapján a kanizsai uraság saját jobbágyi hadának mozgósítási rendszere ekkor a portaszámtól és annak hányadától függetlenül a jobbágyok tényleges számának hetedén alapult. Miután úgy tűnik, hogy a heted szabálya csak az uraság és a jobbágyai viszonyrendszerében játszott szerepet, nem csodálkozhatunk azon sem, hogy egyelőre mindössze egyetlen másik említése ismert, mégpedig 1387-ből, amikor Zsigmond király a jobbágyokra hadállítási céllal az úgynevezett heted adót vetette ki.108 A kanizsai rendszer tehát nem egyedi jelenség, és a 16. század elején már meglehetősen archaikusnak számított. Mindez könnyedén ellenőrizhető, elég újra elővenni Tinódinak az egri tartomány gyalogosairól szóló beszámolóját.109 Rövid strófáiban ugyanis nem csak létszámadatokat közölt, hanem két esetben azt is megadta, hogy mikor és honnan hívták be őket a vár védelmére. Az időben legközelebbi tartományi jobbágylista az 1551-es urbáriumban maradt fenn, amely éppen egy évvel az ostrom előtt készült.110 Ebben 43 lakott és lakatlan birtokon 731 különféle helyhányadú jobbágyot és 200 zsellért írtak össze. Az első adat 110 gyalogosra vonatkozik, őket még Szolnok megszállása előtt hívta be Dobó, de feltehetően Temesvár 106 Kanizsai urbárium 1519. DL 37007. 107 A lajstrom szerinti heted a birtok neve után, míg a jobbágyok száma szerinti heted zárójelben. Kanizsa (Csákánnyal, Venécével és Töllel) 11 (11), Almaszeg 3 (2,4), Gelse 9 (7,7), Sormás 4 (4,2), Szentpál 3 (4,3), Ság 4 (3,3), Újudvar 8 (7,6), Zsigárd 1 (1), Bánfalva (Martonfalvával) 3 (3,1), Eszteregnye 3 (2,4), Berény 8 (7), Pamlin 3 (1,9), Felföld 5 (6), Dénes (Pálddal) 8 (6,6), Iharos (Illővel) 6 (5,7), Csicsó 5 (5,42), Miháld 2 (2), Újnép 3 (3,1), Becsehely (Zegedével) 7 (6,4), Szepetnek 4 (7,1 de a fele leégett), Mikefalva és Szentgyörgy 4 (n.a.). DL 37007., OL E 185 Nádasdy cs. lt. 17. tétel Kanizsa nr. 69. 108 Borosy 2005. 788. 109 Tinódi VI. 258-260. 340-356. sor. 110 Az 1551-es egri urbárium. OL E 156 Urbaria et conscriptiones a. Fase. 1. nr. 1. 26
