Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
SZEMLE - HORVÁTH JÓZSEF: Egy 17. századi győri Obrist életrajza. Bagi Zoltán Péter: Türkenlouis. Bádeni Lajos (1655-1707)
S penile lényegesen kisebb terjedelmet kap a kötetben. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy e fejezetek kevésbé lennének érdekesek! A család származásának bemutatásakor például egészen all. századig megy vissza a Szerző, onnan kezdődően mutatja be a baden-badeni őrgrófok több ágra szakadó famíliájának izgalmas múltját, változó birtokviszonyait, fontosabb tagjainak politikai és katonai szerepvállalásait. Az adatokban gazdag, de olvasmányosan megírt családtörténet követését némileg nehezíti, hogy a família tagjai gyakran viseltek azonos vagy hasonló keresztnevet, így nagyobb odafigyelést igényel e fejezet az olvasótól — viszont mindenképpen „megéri a fáradságot” az alaposabb átolvasás. Hasonlóan izgalmas a „Neveltetés és ifjúkor” címet viselő második fejezet is. Ennek kapcsán a Szerző részletesebben ismerteti az apa, Ferdinánd Miksa 1657-ben kelt testamentumának azon pontjait, melyek nevelési elveit foglalják össze arra az esetre, ha gyermeke, Lajos Vilmos az ő korai halála miatt árván maradna. Leírja például, hogy a trónörökösnek a német, a latin, az olasz és a spanyol mellett — a francia nyelvtudást természetesnek vette! — meg kell tanulnia legalább egy szláv nyelvet is; további ajánlott nyelvként pedig a lengyel mellett a magyar is szerepel (37-38. o.)! Hangsúlyozza az elmélet mellett a „gyakorlati tárgyak” fontosságát is; ez utóbbiak sorában a lovaglás, vívás, vadászat stb. mellett az erődépítészet gyakorlata, valamint a gazdálkodás is szerepelt. De nem érdektelen a trónörökös „nagy körutazásának” bemutatása sem, melyre apja halála után egy évvel, 15 éves korában indult el, és amelynek három éve alatt főként spanyol és itáliai udvarokban fordult meg, de találkozhatott például X. Kelemen pápával is. Érthetően kap önálló alfejezetet a hadi tanulóévek, valamint a tűzkeresztség bemutatása, hiszen e téren az ifjú őrgróf messze túlteljesítette az apja által „kötelezően előírt” három hónapot: 1674-ben - nagybátyja, Hermann őrgróf oldalán — részt vett a felső-rajnai hadműveletekben, a következő években pedig már komolyabb hadi megbízatásokat teljesített. Mint már említettem, a kötet szerkezetében a hangsúly a „Lajos Vilmos, a katona” című fejezetre esik, mely három nagy alfejezetből áll. Ezek címét a bevezetőben már idézett „melléknevek” alapján különbözteti meg a Szerző. így az első, a „Vörös király” címet viselő rész a magyarországi hadszíntér eseményeit követi nyomon Bécs 1683. évi felmentésétől 1688-ig. A legrészletesebb leírásokat természetesen Bécs ostromáról és felmentéséről, illetve Buda várának 1686. évi sikeres - a kortársak megítélése szerint világra szóló diadalként értékelt - visszavívásáról olvashatjuk. De olyan további fontos hadieseményekről is képet kaphatunk, mint például Érsekújvár 1685. évi ostroma, vagy éppen az 1686 őszén és 1687-ben lezajlott dél-dunántúli hadműveletek, melyek közül egyedül a nagyharsányi csata emléke él valamennyire a korszak iránt érdeklődők tudatában. Ezt a „Türkenlouis” címet viselő alfejezet követi, azon időszak (1689-1692) 219
