Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

TANULMÁNYOK - SZATLÓCZKI GÁBOR: A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet aló. század közepén. Az 1550. évi dunántúli őszi hadfelkelés

A. magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet a 1 6. század közepén. 8546,5 portája után annak ötödének, másként 1709 gyalogos jobbágynak, míg Kani­zsára a 4375,5 porta szerint 875 gyalogosnak kellett egybegyűlnie. A nemesség részéről a személyesen hadba vonuló egyházhelyes és egyházi nemesek 1549-ben Mosonban 23-an, Sopronban 80-an, Győrben 64-en, Veszprémben 123-an, Vasban mintegy 1000-en, Zalában hozzávetőlegesen 1300-an, tehát mindösszesen kö­rülbelül 2568-an voltak, amiből Zala megye két keleti járásának 55 egyházhelyes neme­sek lakta falujából 241-en a pápai táborba tartoztak elmenni. A veláltartó nemesekből és az egyházi birtokosokból 1549-ben Mosonban 21-et, Sopronban 76-ot, Vasban 266- ot, Zalában 380-at, Veszprémben 38-at, Győr megyében 20-at jegyeztek fel, vagyis összesen 801-et. Ez esetben azonban már jelentős átfedések is lehettek, mivel a több megyében birtokló nemesek abban a megyében szálltak hadba, ahol laktak.75 Nádasdi egymaga a hatból négy megyében is birtokolt, így Sopron, Győr, Vas és Zala megyék­ben. Úgyszintén megtévesztőek lehetnek a rovásadójegyzékek az osztozadan testvérek vo­natkozásában is, ugyanis gyakran előfordult, hogy a birtokaikat osztálytétel nélkül, de külön-külön egyedül használó testvérek mindegyike bekerült a rovásba, de a hadba csak egyiküknek kellett elmennie. A jobbágytartó nemesek számszerű többsége azon­ban csak abban a megyében birtokolt, ahol összeírták. Jellemzően csak a gazdagabb, 50 portánál többel bíró vagyonos köznemesek, illetve az urak rendelkeztek több me­gyebeli birtokkal. Az egyháziakat is figyelembe véve, az összesített 801 főnyi veláltartó birtokosból az átfedések nélkül mintegy 600-650 ténylegesen hadba vonuló nemessel számolhattak. Jóllehet mindezzel korántsem értem még a teljes felvonuló had áttekintésének a végére. A vármegyei nemességen és jobbágyaik ötöd részén kívül ugyanis Salm győri csapatki­vonása ellenére is jelentős létszámú, alsó-ausztriai végvidéki had maradhatott Ebersdorf parancsnoksága alatt Komáromban, illetve ugyanitt Tarnóci András és Pozsgai Zsigmond naszádos kapitányok alatt magyar rendi fizetésű haderő is állomá­sozott.76 Úgy tűnik, Salm Miklós eleve nagyrészt a győri csapatait, illetve Bernardo Áldana Pápán elhelyezett spanyol zsoldosait vitte magával, míg például Cserneki Dezsőfi Ferenc, Telekesi Imre, Gyulafi László és Paksi János hadnagyságai Győrben, Pápán és Veszprémben maradtak.77 Nádasdi országos főhadnagyként 200 lovassal rendelkezett, amiből egy 100 fős kontingens Horváth Márton és Horvát Márk alatt ál­landó jelleggel Szigeten állomásozott,78 valamint mindehhez az instrukciójának megfe­75 CJH II. 130-133. 76 Takáts 1905. 17. 77 Áldana Szolnokról írt levele, llléssy 1893. 645. 13. levél.; Dezsőfi Ferenc levelei Győrből 1550. szep­tember 27-október 25. OL E 185 Miss. 10. d. Dessewffy Ferenc - Nádasdy T. nr. 5-10.; Telekesi Imre le­vele Nádasdi Tamásnak 1550. október 27. Győr. OL E 185 Miss. 40. d. Thelekessy Imre - Nádasdy T. nr. 6.; Gyulafi Lászlóra lásd a már idézett Vas megyei mustrát.; Paksi János Veszprémből kelt levelei 1550. szeptember 25. — október 24. OL E 185 Miss. 27. d. Paksy János - Nádasdy T. nr. 3-10. 78 Pálffy 1999. 101.; Horvát Márton hadnagy levele Nádasdi Tamásnak 1550. szeptember 23. Berzence OL E 185 Miss. 29. d. Horváth Márton, kosztanyicai - Nádasdy T. nr. 8. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom