Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - BORBÉLY TAMÁS: Az 1942-es vagongyári szabotázs politikai felhasználása a győri szociáldemokraták felszámolásánál
A% 1942-es vagongyári s^abotá^s politikai felhasználása... re, tízévi politikai és hivatali jogvesztésre, Knausz Józsefet kétrendbeli folytatólagosan elkövetett csalás, egy rendbeli lopás, tizenkétrendbeli okirat-hamisítás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért négy és félévi börtönre, valamint tízévi politikai és hivatali jogvesztésre ítélte. Tóth Ferencet egyrendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettéért egyévi és négyhónapi börtönre, valamint ötévi politikai és hivatali jogvesztésre ítélték. Bár nem kapcsolódott szorosan a vagongyári ügyhöz, de a szociáldemokrata vezetőkkel szembeni leszámoláshoz köthető, hogy hosszas bujkálást követően 1950. június 28-án tartóztatták le Udvaros István volt polgármestert is.28 Az 1950 nyarán lezajlott kirakatperrel a kommunista hatalom a maradék valós befolyással bíró erőt igyekezett végleg felszámolni — elsősorban a vagongyárban —, miközben az egész országban folytak az egyházi személyekkel és a szociáldemokratákkal szembeni eljárások, letartóztatások. A „Győri Tizenhárom”29 ügye tehát egy országos koncepcióhoz kapcsolódott, ahol a lefojtatott per csupán „díszletként” szolgált az SZDP tagok félreállításához. A jól ismert gazdasági bűntetteket Győrött „színezték” és súlyosbították a történelmi árulás vádjával. A Horthy-korszakkal együttműködő és a rendszernek szolgálatot tévő rendőrspicli vádat az 1942-es szabotázs elárulásával illusztrálták, miközben az akkori ügy részletei egyre inkább homályban maradtak. A szabotázst a kommunista hatalom érdekeinek megfelelően a továbbiakban is napirenden tartották. Az 1950-es évekre jellemző propagandakiadványok30 — melyek már címadásukkal keretbe foglalják és értelmezik a múltat - tovább sulykolták az 1942-es meghiúsult akció „hivatalos” narratíváját. A valóságtól egyre inkább elrugaszkodott munkákban Olajos István vezetésével a szociáldemokraták „Hitler véres háborújának” támogatóivá léptek elő, míg Nádas főmérnök „munkásokból és haladó értelmiségiekből” álló illegális földalatti csoport vezetőjeként kapott szerepet és bukott el. Érdekes továbbá, hogy azok a személyek, akik az SZDP vezetése részéről támogatásukról biztosították Olajost, időnként változtak. Szakasits Árpádra az 1950-es években már nem lehetett hivatkozni, így Szeder Ferenc, Malasits Géza vagy éppen Kéthly Anna lettek az áruló győri elhajlók pártfogói. Mint látható, a különböző bíróságok előtt több alkalommal tárgyalt és kivizsgált 1942-es szabotázs lett az árulónak kikiáltott, valójában elsőszámú helyi ellenfélnek számító és ezért megsemmisítendő szociáldemokraták egyik legfőbb bűne. 28 Strassenreiter 2005. 179. 29 Medey István levelezésében hivatkozik így az emigrációban ismert elnevezésre. Strassenreiter 2005. 185. 30 Az áruló győri 1953.; Szakács Kálmán: Harc a munkásegységért Győr megyében 1945-1948. Győr, 1955. 148
