Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
BARÁTH ZSOLT: Oszmán terjeszkedés a Dunántúlon és az 1594. évi Rába felmérés
Garath Zsolt A vár azonban nem tudta elkerülni a szomorú sorsát, 1552. június 3-án oszmán kézre került.40 Csányi Ákos, a Dunántúl legnagyobb birtokosának, Nádasdy Tamás nádornak a főprefektusa41 így írt aznap kelt levelében az esettel kapcsolatban: „... Nem csak Magarorsfák, ekésf keresfténysék kegyelmedet büntetik Vesgperém vesfedelméjért, mostis sok sfó vagon. ... ma jüve ember Váfsonyból, bifonyal monda, bog teknapelüt jut eg ember Vesfperémbül, sfáf hajdú mek hasonlik, af papok marhájába sok ment, Csesznek asfonnép, gerne gérmék fél, sivalkodik, bog af hajdúk küindulnak, a^ türük indul af fajra. Af hajdúknak hátán menek af külsü várba, szorultak af belsű várba, eg Vas Mihályt nevedet, bog jámborul forkódik, kit aft mondot, bog üremest mek ületné makát, oly helyeken forkódik. Hiszem, bog szegény háláltálfél, afért keresi halálát. Aft mondá af Vágánybóljüt ember, bog ma nyolc órakortis iken lűtek, af kegelmes isten tarosa mek sfekény keresményeket, és bátorétsa mek lülküket... ”42 Csányi ekkor még csak a korábban érkezett információkról számolt be Nádasdynak, nem tudta, hogy levele keltezésekor már oszmán zászló lobogott Veszprém várán. Kiválóan példázza a veszedelmes szomszédságot Magyar Báüntnak, Nádasdy Tamás hadnagyának a levele 1552. augusztusából, amely nemcsak a veszedelmes közelségről számol be, hanem a már említett, birtokos urak által felfogadott vármegyei csapatok védelmi szerepét is hangsúlyozza: „...továbá it vágunk most Marcel*3 melet af réveken, jó lehet, hog it akarunk vala leni, míg te nagágodtúl más tanúságonk lene, de miért bog fílelmes mert Vesfprén öt miijeid mi botfánk, más af hog it mind meg hóldult af szegény népp és it sohuf oly erőséget nem tuguk, hol meg marathatnánk. A fért eft gondoltunk, bog Sfengrót kemyűljó lésfen lenönk, ef okáért af erőséghof ke fel lesfenk, más af ha terek vala valamely felé vág Zalából vág Somogba rabol, minden felé onat el ér ke fűnk. Továbá, ha te nag ságod akaratija volna, bocsátnánk ki valami kis csatát húsf vag XXV legényt nentalántán af isten adna valami sferencsét. Továbá af urak néppének, hol atam volt sfálást, eg sem jüve oda, hanem csak vármegi néppé velünk vannak...”44 Kemenesalja 1556. áprilisi kirablása is éppen annak okán történhetett meg, hogy Váton semmilyen erősség nem védte a rábai átkelőt, így az oszmán had szabadon és titkon átkelhetett a folyón. A veszprémi és fehérvári bégek vezette, több szandzsákból összegyűlt 4-5000 fős sereg április 18-án gyakorlatilag háborítatlanul fosztogathatott a térségben.45 A Dunántúl déli végein Szigetvár, illetve Kanizsa töltött be Veszprémhez hasonló, meghatározó szerepet. Csányi Ákos egy 1558-as levelében abbéli aggodalmának ad hangot, miszerint „... Sifiket úg fogatkofék mast kelene épéjteni, míkaf kürülvaló tartománokal bírnak és mik épek, ím mast S fige tét csinálnák mit af ember pusfta a ffüld, ef élőt 40 Gersei Pethő János 3-án kelt levelében még egy előző napi palotai levelet említ, miszerint még nem esett el a vár, majd 5-én Devecserről írt levelében már török kézen említi. - MS 520603_02; 1552. június 5. Devecser vö. MS 520506_02. 41 Tisztségére, feladataira az újabb kutatások tükrében: Bagi-Kocsis 2016. 64-80. passim vö. Szatlóczki 2016. passim. 42 MS 520603_01. Csányi Ákos levele Nádasdy Tamásnak. 1552. június 3. Csány. 43 Marcal, a Rába jobb oldali mellékfolyója. 44 MS 520829_01. Magyar Bálint levele Nádasdy Tamásnak. 1552. augusztus 29. Karakó. 45 MS 560419_02. Sennyey Ferenc levele Nádasdy Tamásnak. 1556. április 19. Sárvár. 58
