Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
BARÁTH ZSOLT: Oszmán terjeszkedés a Dunántúlon és az 1594. évi Rába felmérés
B a rá th Zsolt A közvetlenül a Rába vonaláig tartó hódoltsági határ következményeként oszmán betörésekre is sor került. A legnevezetesebb támadás, amely a Rába vonalát érintette, az a „csákányi vérmenyekző” néven elhíresült portya volt. Az esemény Kölcsey Ferenc A csákáni vérmenyekző című, 1823-ban papírra vetett költeményéből ismert a széles olvasóközönség számára, azonban az esemény igazi krónikása Istvánffy Miklós volt, akinek művéből Kölcsey is merített. Istvánffy a Magyarok dolgairól írt históriájában hosszasan számol be az 1583. júniusában történt eseményről: „...szigeti Hasion bég [...] nagy erős török haddal a Kába folyóvizén Csákánynál, Körmendhez nem messK? általköltözék, és ott néminemű nem szintén alávaló rendű emberekre, kik történet szerint akkor menyegzőben lakoytanak, reméntelen ráütvén, a menyegző s az öröm is hirtelenséggel siralomra, zokogásra fordulván, rész szerint levágta, rész szerint rabságra vitte, s ugyanazon egy rohanással azjalut felprédálta s gyújtotta. Egyedül Potyondy Karkas, régi katona, amely házban a menyegzőből szaladott vala, a törököktől erősen ostromoltatván, azt vitézül megoltalmazó__56 Az eset a szigetvári oszmánok magánakciója volt, amely viszonylag nagy port kavart a felsőbb körökben is, ugyanis Ali budai basa 1583. július 3-án kelt levelében azzal mentegette magát I. Rudolf császár (1576-1608) előtt, hogy semmi hírük nem volt a rablásról, és ilyen dolgot a tudtuk nélkül sem a szigetvári, sem pedig más végbeli oszmánok nem hajthatnak végre, ellenkező esetben büntetésre számíthatnak.57 A rablást követően ismét előtérbe került a Rába vonalának megerősítése. A monyorókeréki tiszttartó, Debreczeni György 1583. július 14-én kelt levelében Batthyány Boldizsárnak vázolja fel tervét egy, a Rába vonala mentén kialakítandó jelző és hírhálózattal kapcsolatban. Mint írja: „...és hogy Uram Alsólindván lovasokat tart, kiknek ha mi bizonyos értését onnan Kanisárul tuttokra agya, mindjárást hogy azpk ogtan Undvárul lóhalálában hozzák meg az hírt Kermendre. Elhagyó azt Uram, hogy az kermendiekel végeznék, hogy mikor onnan Eindvárul meghoznák az hírt, lüvének Kennenden hogy ayt meghalván mind a Ujvárot s mind Sárvár felé lühetnének bizonyosan, de addig mind az njagyságjtok népének s mind az vármegyéknek készen kellene lenni, hogy mikor ogtan a hírre lüvének öszpe gyűlhetnének Kermendre, hogy oytan onnant a hova szükség mutatná, oda mehetnének. Mere ha az török el jű egy nap, haza nem fog térni. Addig talán Isten segícségéből gondot adhatnánk nekik... ”58 Vagyis az Alsólendván tartott lovas hírvivők ha valamilyen hírt kapnak Kanizsáról, azonnal Körmendre továbbítják. Körmenden jeleznének a hírlövő ágyúkkal Németújvár és Sárvár felé, miközben a főurak magánkatonasága és a vármegyék hadereje készenlétbe áll. Majd ezt követően a hírlövésre Körmenden gyülekeznének, és ahova a szükség kívánja, oda mennének. Vagyis a jelzőrendszer egy újabb eleme lehetett a védelemnek a bevágások és a réveken strázsáló katonák tartása mellett. Az 1590-es évektől kezdve már bizton állítható, hogy az oszmán fennhatóság és adóztatási körzet elérte a legnagyobb kiterjedését, mivel a Dunántúl nyugati felében a Rába folyóig, délebbre pedig a Zala folyó forrásáig terjedt.59 A magyar és oszmán határ 56 Istvánffy 2009. 51. 57 A budai basák magyar nyelvű levelezése 1915. 289-290. 58 MOL P 1314. A herceg Batthyány család levéltára. Missiles Nr. 10065. Debreczeni György levele Batthyány Boldizsárnak. 1583. július 14. Monyorókerék. 59 Baráth 2015. 258. 60
