Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
BARÁTH ZSOLT: Oszmán terjeszkedés a Dunántúlon és az 1594. évi Rába felmérés
B aráth Zsolt átjárók, folyók, mocsarak, erdők, vagyis maga a természeti környezet ennek a védelmi struktúrának szerves elemeit alkották.26 A Dunántúlon elsősorban a Balaton bírt nagy jelentőséggel, hiszen ennek hiányában várak sorával és katonák sokaságával kellett volna biztosítani a védelmet. Ráadásul ez a természet alkotta „védőbástya” — elsősorban a Kis-Balaton vidékén húzódó, környező mocsaraknak és a napjainkban mértnél több mint két méterrel magasabb vízállásnak köszönhetően27 — jóval nagyobb kiterjedésű és nehezebben átjárható akadályt jelentett. A Balatontól délre, a Zala folyót a Murával összekötő Kanizsa patak széles mocsárvilága,28 északra főként a Dunántúliközéphegység vonulatai, a Bakony és annak erdőségei, ettől nyugatra pedig a Rába folyó jelentett védhető, természetes képződményt. Az 1547-ben a szultán és a bécsi udvar által kötött, öt évre szóló béke alatt ugyan nagyobb hadjáratra nem került sor, ám a paktum csak névleges volt, mivel a kisebb portyák és hadivállalkozások ez idő alatt sem szüneteltek. Az állandó oszmán nyomás és a Habsburgok tehetetlensége miatt az országgyűléseken sorra hozták a hatékony védelmet célzó intézkedéseket, aminek keretében került sor az 1547-es részleges, hídvégi országgyűlésre is. A Dunántúlon fekvő megyékből érkező résztvevők a gyűlés előtt a külső támadástól való félelem miatt arról határoztak, hogy saját költségükön 400 lovast fognak fegyverben tartani.29 Ezen csapatoknak, és a hidak őrzésére rendelt puskás gyalogosoknak az ellátására minden jobbágyportára 1 forint adót vetettek ki. A helyzet súlyosságára való tekintettel pedig meghagyták, hogy a földesurak a jobbágyaik adójának egy negyedrészét előlegezzék meg.30 A puskások által ellátott „aktív” védelem mellett a passzív védelem elemeire is nagy hangsúlyt fektettek. A folyó átkelésre alkalmas, sekélyebb részeinek elzárására alkalmazott bevágások31 készítése ugyanolyan fontos eleme volt a védelemnek, mint a strázsák fogadása. A bevágások segítségével eltorlaszolták az átkelésre alkalmas helyeket és ezzel együtt a vízszintet is megemelték, ugyanis az alacsony vízszint nagyban megkönnyíthette a folyón való átkelést.32 Mint ahogy már az 1547. évi hídvégi gyűlés szövegéből is kitűnik, a védelmi munkálatok végrehajtása a helyi földesurak és a lakosság feladata volt. A bevágások készítéséről és a puskásokkal való őriztetésről számol be Nádasdy Tamás nádor prefektusa,33 Sennyey Ferenc egy 1557 januári levelében, amelyben, mint írja, „... as^ Rábán réveket et mint jártatom, vagon s%á%puskásom oda ha hon ssjiksék, vágják, erősítik, de ide nem iken jó 26 R. Várkonyi 1993. 13. 27 Végh 2016. 28.; A Balaton török kori vízállására bővebben lásd: Sági 1968. 441-463. passim. 28 Kelenik 1995. 29 100-100 lovast Porkoláb Márton kapitány alatt Pacodon (Somogy megye), Horváth Márk alatt Csurgón, Pethő Péter alatt Devecserben és Zarka Pál alatt Pápán. Az első kettő Baranya és Zala megye, az utóbbi kettő pedig Vas és Sopron megyék biztonságára ügyelt. A nevezett négy kapitányt Choron András alá rendelték, segédjének pedig Csányi Ákost tették meg. — MHH 1876. 65-66. 30 Uo. 66. 31 A Rábán eszközölt védelmi munkálatokra részletesen ld: Baráth 2014. vö. Vadas 2014. 32 A Rábaközre vonatkozóan: „... Rábakezre rejá gondolni, mert igen kicsin az víz féltjük rablástól...” — MOL R 285. Szalay Ágoston gyűjteménye 1. d. CCCXIV. 33 Bagi-Kocsis 2016. 64-80. passim vö. Szatlóczki 2016. 105-139. passim vö. Boros 2003. Mindezek mellett köszönettel tartozom Szadóczki Gábornak, hogy a Sennyei Ferenc levelezéséről készített átiratait és kivonatait a rendelkezésemre bocsájtotta. 56
