Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
BAGI ZOLTÁN PÉTER: „Győr a kereszténység kapuja” Győr 1597. évi ostroma
Győr a keres%Jénység kapuja eljuttatására Győrbe, másrészt arra, hogy egy kisebb ellentámadással csapatokat vonjon el Győr alól, hogy legalább erősítést ne kaphassanak az ostromlók. A szeptember 23-i vallomásában az elfogott pribék arról számolt be, hogy Malkocs aga maga jelentkezett arra, hogy 2000 törököt és 400 janicsárt bevisz Győrbe. A beglerbég rá is állt erre, de csak az utóbbiakat akarta az ostromlottak megsegítésére küldeni. Az akcióban való részvételért pedig dupla zsoldot fizettetett ki a részükre. Emellett parancsba adta, hogy liszttel és kétszersülttel töltött hordókat is kössenek fel lovaikra. Malkocs kísérletét azonban meghiúsították Pálffy portyázó gyalogosai. Az összecsapásban megszerezték az aga lovát is, a janicsárokat pedig visszaűzték a Duna túlsó oldalára.188 Ez azonban nem szegte kedvét a budai beglerbégnek, hiszen újra próbálkozott, és a kiválasztott oszmán elitkatonaság tagjai az élelemmel megrakott lovaikkal és szekereikkel még szeptember vége előtt el is jutottak Székesfehérvárra.189 Azt azonban nem tudjuk, hogy onnan tovább indultak-e. Véleményem szerint valószínűleg nem, mivel mindazon utakat, amelyek a Duna mentén vagy a Bakonyon keresztül Győrbe vezettek, egy-egy keresztény katonaság által megszállt erősség (Esztergom, Tata és Szentmárton) zárta el. Az erősítésen kívül a pesti mezőn álló oszmán had erejéből még egy eleve kudarcra ítélt támadásra futotta. Pálffy már szeptember 12-én azt jelentette az uralkodónak, hogy a takarmányozásra kiküldött lovasai egy, három bég vezette oszmán felderítő csapattal találkoztak össze. Az összecsapásban számos törököt levágtak és mintegy 20 főt fogságba ejtettek, akik között állítólag ott volt Véli ruméliai pasa és egy alajbég is.190 Hat nappal később, szeptember 18-án Eörsy Esztergomból Orossy András váci hadnagy levelére hivatkozva azt írta Pálffynak, hogy a budai beglerbég az erősség megostromlására indult. Az ostromtól tartó váci katonák feleségeiket és gyermekeiket hajókra is rakták, hogy Esztergomba küldjék, ám ezeknek vissza kellett fordulniuk.191 Pálffy szeptember 20-i jelentéséből világosan kiderül, hogy egy klasszikus elterelésről volt szó Mihalidzsli Ahmed részéről, hiszen mintegy négy órát maradt hadával Vác alatt, majd miután hírét vette, hogy Pálffy megindult felé, visszahúzódott és a közelben letáborozott. Az erősség rossz állapota és a beglerbég lovasainak és gyalogosainak jelenléte azonban arra kényszerítette Pálffyt, hogy maradjon esztergomi őrhelyén és ne tudjon csatlakozni a fősereghez.192 A felmentő had Mahmud pasa már az ostromot megelőzően bízott a szerdát segítségében és kérte, hogy seregével mentse fel Győrt.193 Kjátib Cselebi történeti munkájából tudjuk, hogy a szerdár Moharrem hónap másodikán, azaz a keresztény időszámítás szerint augusztus 15-én megérkezett Belgrádba Ali agával, a janicsárok kethüdájcNal, valamint a mellé 188 ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8970. Fol.: 264r-v; JEDLICSKA 1897. 633. 189 ÖStA KA AFA 1597-9-34; Jedlicska 1897. 634-635. 199 ÖStA KA AFA 1597-9-11; Jedlicska 1897. 630. 191 ÖStA KA AFA 1597-9-ad21; Jedlicska 1897. 631.;Ortelius 2002.135v 192 ÖStA KA AFA 1597-9-22; ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8970. Fol.: 241r-242v 193 ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8970. Fol.: 286r-v 31
