Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
IN MEMORIAM Tóth László {Székely Zoltán)
In Memoriam akkor vett újabb lendületet, amikor 1988-ban, a nyugállományba vonult Dávid Lajos múzeumigazgató helyére kinevezést nyert a Győr-Sopron Megyei Múzeumi Szervezet élére, a győri Xántus János Múzeum igazgatói székébe. Időközben doktori fokozatot is szerzett (1984). Ettől kezdve folyamatosan publikált, elsősorban a múzeum évkönyvében, de jelentek meg dolgozatai a Honismeret (2002) vagy a Győri Tanulmányok (2010) c. folyóiratban valamint tematikus tanulmánykötetekben (Fejezetek Győr, Moson és Sopron vármegyék közigazgatásának történetéből, 2000; Kautz Gyula emlékkötet, 2009) is. Érdeklődésének homlokterébe egyre inkább a társadalmi-politikai folyamatok hordozói-képviselői kerültek, azok a meghatározó helyi személyiségek, akik egzisztenciájuk, műveltségük és széles látókörük révén nemcsak a lokális társadalmi életben váltak meghatározó szereplőkké, hanem az országos politikába is be tudtak kapcsolódni. Mint Hergeszell Ferenc (1806-1859), Győr város követe az utolsó rendi országgyűléseken majd rövid ideig polgármester az önkényuralom idején; vagy Kálóczy Lajos (1819-1898), aki egyaránt fontos személyisége volt az 1848-as győri történéseknek és az 1861-es országgyűlés vitáinak, miként képviselőtársa, a Kossuth alkotmánytervét megjelentető, a Kiegyezés után polgármesterré választott Kozma Imre (1822- 1907), avagy a szintén országgyűlési képviselő s nemzetközi rangú közgazdász Kautz Gyula (1829—1909) is. Természetesen nem maradhatott ki a sorból a modern Győrt megteremtő legendás polgármester, Zeichmeister Károly (1852-1910) sem. Szakmai érdeklődésének másik meghatározó irányát muzeológusi tevékenysége jelölte ki. A Xántus János Múzeum központi épületében, az Apátúrház földszintjén portrégalériát alakított ki a képzőművészeti gyűjtemény 19-20. századi festményeiből, azokból a képekből, amelyek a helyi és országos történelemben szerepet játszó személyiségeket ábrázoltak. Ekként figyelt fel Vajda Zsigmond festményére, amely gróf Viczay Héder főispánról készült, és amelynek nyomán az utolsó Viczay életrajzát és portréjának keletkezéstörténetét írta meg. Közreműködött a téti Kisfaludy-emlékkiállítás megrendezésében, forgatókönyvének elkészítésében és a műtárgyak válogatásában is — e kiállítást mindig is szívügyének tekintette. A győri múzeum névadójának, Xántus Jánosnak több írást is szentelt. Miként méltatta Szabó József evangélikus püspök munkásságát is, aki Madách-gyűjteményét a győri múzeumnak ajándékozta. Igazgató elődei közül Czigány Béla életútjának illetve egykori tanárának, Barsi Ernőnek szentelt áttekintést. A szűkebb, céhbeli szakmai közönségnek szánt írásai mellett az ismeretterjesztésben is vállalt feladatot, számos kisebb-nagyobb írást jelentetve meg a megyei napilapban, a Kisalföldben. Ezekben egyaránt feldolgozott jeles győri történeti személyiségeket (Czech János, Lukács Sándor, Radó Kálmán, Kálóczy Lajos etc.), de írt méltató sorokat helytörténeti kutatókról (Grábics Frigyes) is. Részt vett a Győri Életrajzi Lexikon munkálataiban is, számos jeles személyiség biográfiáját készítve el. A már emlegetett Kálóczy Lajos kapcsán megismerkedvén e történeti família ma is élő tagjaival, a családtörténeti kutatásba is belekóstolt: ennek eredményeként - miként azt gyakorta emlegette tréfálkozva — a hálás leszármazottak „tiszteletbeli Kálóczy”-vá fogadták. Múzeumigazgatóként egy nehéz, átmeneti időszakban irányította az intézményt. Munkájának, személyes kapcsolatteremtő készségének eredményeként azonban még ekkor is jelentős műtárgy-együttesekkel gyarapodhatott a múzeum. A Borsos-család tagjaival ápolt viszony révén Borsos Miklós (1906-1990) szobrászművész személyes tárgyait és 206
