Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)

MÉRLEG HORVÁTH JÓZSEF: Győr lakóinak mindennapi élete a 17. században. (Dominkovits Péter)

M ér leg

metrikus elemzésével hasonló módszerrel a családi állapot mellett a gyermekszámokat is adatolja. A család bemutatása mellett megállapítja, hogy a 17. századi győriek törekedtek a családalapításra, és kitér a családdal együtt élőkre (családban felnevelt befogadott gyermek, több generáció együttélése, oldalági rokonok, szolgálók) is.

A forrástípus lehetőséget biztosít olyan vizsgálatokra, mint az újraházasodás kérdésköre, adalékokat ad az újraházasodás problematikájához.

A végrendelkezőn és családján kívüli elemzéseken kívül a Szerző kitér a forrás adta olyan elemzési lehetőségekre, mint a kegyes hagyományok elemzésével a városlakók viszonya a városban működő világi (pl. céhek) és egyházi intézményekhez, közösségekhez (szerzetesrendek, congregációk). A forrástípus a polgárság gazdálkodásához is számos adalékot szolgáltat, így sok, a Szerző által is elemzett adatot hoz a végrendelkezők hitelügyleteiről, városon kívüli, első sorban Győr megyén belüli területi kapcsolatairól. Gecsényi Lajos máig meghatározó kutatási eredményeit ezek az adatfeltárások részben felerősítik, részben mikrostruktúráiban árnyalják (pl. szőlőbirtokok a Sokoróalján).

Végül Horváth József kitekint a mindennapi élet körülményeinek források adta elemzési lehetőségeire, így a lakóingadanra (a ház fekvése, értéke, nagysága, tagolása, beosztása, a lakás berendezése). Mind a forrás tartalmi gazdagságát, mind az elemzés folyamatos mélyítését jelzi, hogy ezt követően a lakberendezés tárgyait (ládák, almárium, szekrény, asztal, szék, mosdó), az otthon díszítését, a ruházatra vonatkozó információkat (ködmön, ing, pártaöv), a férfi és női viselet fontosabb elemeit adatolja. Ugyanezen tematikus egység részeként szól a testamentumokban említett szövetekről is.

Miután a Szerző több fejezetben részletes képet ad a 17. századi győri polgárok mindennapi életének kereteiről és annak körülményeiről, megkísérli az ünnepekre vonatkozó adatok összefoglalását. Az etnográfia módszerei szerint ezek között ugyanúgy megtalálhatók az emberi élet fordulóinak ünnepei (keresztelő, kézfogó, lakodalom, temetés), mint az évet behálózó egyházi ünnepek vagy a mesterség ünnepei. A befejező rövid fejezet a forrástípus műfajából is adódóan, ahhoz szervesen kapcsolódva, a halálra való készülődés feldolgozását végezte el. A kötetet további kutatásokat iniciáló rövid összegzés zárja.

A kötet narratív részei után azt alátámasztó, gazdagon kommentált jegyzetapparátus, majd egy gazdag, mind a korszak, mind a forrástípus kutatói számára fontos szakirodalmi apparátus, továbbá a latin szavak szójegyzéke és magyarázata, valamint személynév-, helynév- és tárgymutatók, illetve az illusztrációk jegyzéke követi. A kötet használóinak nagyobb örömére a kötet végén egy 27 képből álló illusztrációs blokk található, amely nemcsak a korabeli Győrről ad közzé ismert és kevésbé ismert vedutákat (1-6. sz. fotók), de legnagyobb örömünkre végrendelet reprodukciókat is közöl — melyek sorában egyaránt találhatunk testamentumkönyvbe másolt végakaratokat (pl. 8-9. sz. fotók), miképpen ún. szálas iratként fennmaradt eredeti, vagy közel egykorú átiratban fennmaradt és megerősített végrendeleteket (15. sz.). A recenzió írójának külön öröme ez a blokk, hisz ez kitűnően érzékelteti a győri végrendeletadás, szélesebb össze203