Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)

PERGER GYULA: A zsidóság megtelepedése Győrött és Győr-Szigetben

A zsidóság megtelepedése Győrött és Győr-Sszigetben

A győri zsidóság

Győr város tanácsának 1767. augusztus 26-án kelt jelentése szerint a város területén azóta, hogy az 1748. április 5-én kelt királyi rendelet alapján a zsidókat kitiltották, nem lakik zsidó, de annál több a s^oms^édos Stéget helységben, amely a győri püspök birtoka. A jelentésből azt is megtudhatta a Helytartótanács, hogy a szigeti zsidók „a győri kereskedőknek igen nagy kárt okoznak”.10

A város változó joghatósága alatt élő zsidókról ugyan már a 14. századtól vannak töredékes információink11, megbízható összeírások azonban csak a 18. század első felétől készültek és maradtak fenn.12 Ezek közül az első összefoglaló jelentés a Királyi Helytartótanács 1725. július 9-i rendelete alapján készült. A keltezés nélküli, vármegyei „Conscriptio Judaeorum in gremio Inclyti Comitatus Jauriensis residentium” az 1725. év második felében keletkezhetett13. Az összeírás szerint: „In Oppidio seu Praesidio Jauriensi sub protectione Gubernii Jauriensi constitutorum, lsác Hiersl cum suo genere et familia14, item jacobus Hiersl pariter cum suo genere et familia, hic loci quaestum exercens.” A győri famíliákon kívül csak Koroncón, Ásványon, illetve „In Processu Szigetköz” írtak össze zsidó családokat.15

10 SCHEIBER 1974. 79. 16/4. dokumentum.

11 1373. március 14-én kelt levelében „Michael dictus Sydo” elzálogosítja a győri „fundum curie”-t egy győri hospesnek. GRÜNVALD 1959. 17. 23. dokumentum; 1378. szeptember 28-án Konrád bécsi posztónyíró és neje az Öreg piacon lévő házukat Heschklein győri zsidónak zálogosították el. SCHEIBER 1966. 30. 9. dokumentum; 1492. január 13-i levelében II. Ulászló király egy kölcsönügylet kapcsán egy bizonyos „Simon győri zsidót” is megemlít. GRÜNVALD 1959. 83. 189. dokumentum; Az ügy vizsgálatával kapcsolatos levélből azt is tudjuk, hogy Simon zsidó 1489. novemberében Győrött, a belvárosban lakott. GRÜNVALD 1959. 84. 190. dokumentum; „1490. április 16. Sopron. Simon zsidó és felesége Söndl, hajdani győri lakosok.” FRISS 1903. 218. 173. dokumentum; 1506-ban Oroszlán és Jakab zsidókat ismerjük, akik módosabb emberek lehettek, hiszen a földesúrnak 20 forintot kölcsönöztek. Az 1567-es telekkönyben szerepel a „zsidó utca” is. A 17. század végén az Ott-féle házban zsinagógájuk és niederlangjuk működött. V. ö. BEDY 1934. 58. 1619-ből ismeretes egy olyan feljegyzés is, mely szerint „a zsidóknak és más vallásúaknak, tekintet nélkül a vallásra, szabad a belépés a győri erődbe, ez a lehetőség azonban az evangélikus lelkésztől megtagadtatok.” GRÜNVALD 1959. 260. 512. dokumentum.

12 A megyei és városi összeírásokról szóló bevezető tanulmány mellett GRÜNVALD 1963. számos - Győrre vonatkozó — dokumentumot is közöl.

13 A vármegyék és városok zsidóinak összeírását a Királyi helytartótanács 1725. július 9-i rendelete írta elő. A datált összeírások közül az első - Buda város összeírása - 1725. július 20-án, míg az utolsó - Zemplén vármegyéé — 1826. március 8-án kelt.

14 1707. december 15-én Grimburg János Rudolf császári és királyi hadibiztos bizonyítványt állított ki arról, hogy Hirschl Izsák a kurucok által ostromzár alá vett Győr várának őrségét, kellő mennyiségű gabonát szállítván a várba, megmentette az éhínségtől. MANDL 1937. 406. 350 dokumentum; 1708. januárjában Hirschl már olyan dokumentumot kapott, mely szerint az ostromzár idején „önként és élete kockáztatásával” szálította a gabonát. MANDL 1937. 411-412. 355. dokumentum. E tényt Győr vármegye közgyűlése 1717. december 31-én igazolta. MANDL 1937 b. 200-201. 100. dokumentum. 1718. márciusában Hirschl - mint a győri, székesfehérvári és veszprémi katonai raktárak gondnoka — III. Károlyhoz intézett felségfolyamodványában, hivatkozva a győri ostromkor tett szolgálataira, azt kérte, hogy ő és családja Magyarországon bárhol zavartalanul lakhassák és kereskedést űzhessék, és hogy rokona és intézője, Jakab Hirschl atyjának az uralkodóháznak tett szolgálataiért Budán tovább is nyugodtan lakhassák. MANDL 1937 b. 202-204. 102. dokumentum.

15 O. L. Acta part. s. d. Közölve GRÜNVALD 1963. 83. 2. dokumentum.

173