Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
BORBÉLY Tamás: A tanácsrendszer első évei Győrött 1950-1954
'borbély Tamás formális társadalmi-politikai tömegszervezetek (népfrontok) útján jelöltek küldötteket. Annak ellenére, hogy többpártrendszer nem létezett — ez alól formálisan kivételt jelentett Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság —, ezzel a módszerrel arra törekedtek, hogy fenntartsák a látszatát a valódi népakarat megtestesítésének. így közvetlenül nem az egyeduralkodó párt indított jelölteket, hanem a „nemzeti egységet megtestesítő” népfront jellegű szerv.3 Bár az alkotmányok deklarálták az általános, közveden, titkos és egyenlő választójogot, látható, hogy ez a szabad jelöltállítás hiányában nem valósulhatott meg. A megválasztott tanácsok tagjainak jogi helyzete is lényegesen eltért a polgári kor, vagy éppen a mai értelemben vett önkormányzatok képviselőitől. A küldött, mint a képviseletet ellátó személy kötött mandátummal rendelkezett. Ez függelmet jelentett a hatalmon lévő párt központi és helyi politikai szervezete irányába. Ugyan formális ellenőrzési és utasítási jogot biztosítottak a választók számára a rendszeres beszámolási kötelezettség (tanácstagi beszámoló) előírásával, munkájukat valójában a párt helyi szervezetének vezetése értékelte — és gyakorolta az elmozdítás jogát.4 Ez esetünkben közvetlenül a Magyar Dolgozók Pártjának Győr Városi szervezeti vezetősége volt. A tanácsok rendelkező és végrehajtó szervei kollegiális szervek, a végrehajtó bizottságok voltak. Ettől különbözően nevezték őket a Német Demokratikus Köztársaságban, illetve Csehszlovákiában, valamint eltérő működés honosodott meg Lengyelországban. A végrehajtó bizottságot minden országban közvetett módon, a tanács saját tagjai közül választották, a fent leírt formát megismételve, általában a helyi népfront jelölése alapján. A végrehajtó bizottságok többes függésben álltak, mivel felelősséggel tartoztak az őket kinevező tanácsoknak, valamint a felettes (Győr esetében a megyei) tanácsi testület végrehajtó bizottságának. Utóbbiak felett közvetlenül a minisztériumok álltak. Ugyanakkor a tényleges irányítást és az elvárásokat a tanácsi végrehajtó bizottságok felé a párhuzamos szinten működő Pártbizottságok határozták meg. Ezzel önálló döntési autonómiájuk rendkívül korlátozott volt még a helyi ügyeket illetően is, határozataikat a felettes szervek bármikor megsemmisíthették.5 A hazai tanácskorszak első két évtizedében a hierarchia nem csupán a végrehajtó bizottságok, de az egyes tanácsok, mint testületek viszonylatában is fennállt. A hatalmi ágak vertikális megosztása nem érvényesült, sőt a népi demokratikus államok kifejezetten tagadták annak létjogosultságát. Az állami intézményrendszert egységesnek és osztatlannak tekintették, amelyben az irányítást a dolgozó munkásság és parasztság végzi az állampárton keresztül. Ennek megfelelően legfeljebb az állami feladatok differenciáltságát ismerték el.6 Nem meglepő, hogy a korszak politikusai és közigazgatási szakemberei a tanácsrendszert tekintették minden szempontból a legmegfelelőbb közigazgatási rendszernek. Kádár János belügyminiszterként 1950. május 8-án a beterjesztett törvényjavaslathoz 3 Antal 2009. 27. 4 Antal 2009. 28. 5 Antal 2009. 28. 6 Antal 2009. 28. 146
