Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)

Torma Béla Gyula - Torma Attila: Győri munkástragédia Komáromban, 1919. május elsején

Győri munkástragédia Komáromban 1919. május elsején

emberek e^rei fekete ruhában és fekete kedéllyel gyülekeztek a városháza előtti nagy szomorú térségén, hogy a vám halottait eltemesse.

Három koporsó volt a monumentális palota előtt. Három koporsó, mennyi mindent, mennyi sokat jelent e% a három koporsó.

Mert hiszen minden nap temetünk és a háború 5 évében hozzászoktunk a temetéshez E% a három koporsó, ez a három temetés egy nagy szimbólummal bír.

Az a három koporsó, ez a mai temetés a sírját és elhantolását jelképezi az emberiség egy nagy történelmi rendszernek, évezredek szemfedelén halljuk a hantok hupogását, új irányok, új korok, eszmék és gondolatok támadnak, aminthogy az enyészetből mindig diadalmas erővel sarjadt ki a győzedelmes élet.

Pirosán égő zászlók véregtek bele a permetező esőtől nedves levegőbe. Zsolozsmát nem hallottunk, áhítatospapi szavak sem zengték az elmúlás komor szavait. Az ezernyi embertömeg arcán ott szpmorkodott a világfájdalom a földindulás előtt.

Ilyen gyászt még nem látott Győr város. Ilyen embertömeg még nem gyűlt össze szpmorkodni.

A temetési szertartás a „Miért oly” kezdetű gyászdallal indult meg melyet az általános munkásdalárda énekelt el. Utána Wajdits Béla emelkedett szólásra, hogy emléket állítson a búcsúzoknak.

Proletár testvéreim! Gyönyörű május virágot adó hónapja, amikor kizöldül minden és szebben süt a nap, amikor új élet fakad, hevesebben dobban a szív, amikor új sajak rügyeznek, gyászolni jöttünk össze.

Abban az emberirtó küzdelemben, melyben a három Baj társunk elesett, sokan, nagyon sokan pusztultak már el. Mintha átok feküdne ezen az országon és az egész világon.

Öt év óta dúl a gyilkos háború. Ezrek hullottak el. Ki tudja mi lesz ki tudja, hogy leszj

Mintha elnémult volna a szív és csak aljasan spekuláló fejek maradtak volna meg.

Bánat és gyász uralkodik. Nincs béke, nyugalom és boldogság. Mindenki szenved, mindenütt könnyeznek, átok sújtja az emberiséget. Hadseregek tipoják le az országok mezőit. Pusztul minden, ami szent, ami kultúrát teremt.

Idegen hódítók tapodják országunk földjét. Nyomukban hull a vér pusztul, ami szép, ami szabadság.

Azpk a halottak, aki előttünk fekszenek, annak a tábornak harcosai, amelynek célja az emberiség részére új utakat kijelölni, Ezek a harcosok sose fogúk családjaikat látni.

Némán, véresen pihennek a koporsóban, hogy testüket átadják az anyafóldnek. Proletár testvéreim! Elhullott bajtársaink a kötelességteljesítés halottal Mindenki, aki szereti a szabadságot, és rajong a szép iránt, becsülje meg őket halottaikban. Az ő sorsuk példaadás, hogyan kell harcolni a végső győzelemért, mely mindenkit boldoggá fog tenni e hazában.

Megtört lélekkel könnyezve állunk itt, a hősök testét átadjuk az enyészetnek, de emléküket nem feledjük el soha. A nemzetközi munkásmozgalomhoz arany betűkkel leszjelírva a hősi sorsuk. Meghajtjuk előttük fejünket és fogadjuk, hogy az eszmét, amiért harcoltak meghalni nem engedjük. Minden proletár kész csatasorba állni ezen eszmékért..

Idő előtt hulltak el e férfiak. Mindegyik jó katonája volt pártjának, szakszervezetének és dolgozott a mozgalom fejlődéséért.

Menjetek a nagy útra bajtársak. Eegyen könnyű nektek a föld. A győri munkásság gondoskodni fog a családotokról. Felnőttként büszkék lesznek rátok. Emlékezeteteket nem hagyjuk elpusztulni. Amíg proletárszív dobog ügyelnifogunk rátok. Menjetek utatokra bajtársak.

93