Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
TORMA Béla Gyula: Győr th.j. város és katonai helyőrsége a Magyar Nemzeti Tanács létrejöttétől a Magyar Királyi Honvédség megalakulásáig 1918-1921
Torma Béla Gyula A demokratikus követeléseket támogató katona-, munkás- és diáktömegek támogatásával október 30-31-én győzött az „őszirózsásforradalom”. Károlyi Mihály demokratikus kormányt alakított. 1918. november 3-án Victor Weber tábornok az Osztrák—Magyar Monarchia részéről, és Armando Diaz az antant nevében aláírták a padovai fegyverszüneti megállapodást. Még ugyanezen nap Linder Béla hadügyminiszter kiadta a fegyverletételi parancsot, mely tartalmazta a leszerelés végrehajtását is. A parancs szerint minden magasabb parancsnokságnál és csapamái, valamint katonai intézeteknél leszerelési különítményeket kellett létrehozni. A változások következményeként november 13-án IV. Károly magyar király lemondott a trónról („minden részvételről az államügyek vitelében”), és ez megteremtette a jogalapot arra, hogy a kibővített körű Magyar Nemzeti Tanács november 16-án kikiáltsa a népköztársasági államformát: az (első) Magyar Népköztársaságot. Közben november 13-án a kormány részéről Linder Béla hadügyminiszter Belgádban aláírta a fegyverszüneti egyezményt, mely kötelezte Magyarországot csapatainak kivonására a volt déli hadszíntér területéről, továbbá számára hat gyalogos- és két lovashadosztály felállítását engedélyezte. Tőle hangzott el a sokszor idézett apolitikus kijelentés: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” A háborúból kiábrándult százezres katonatömegek (nagyobb részük magyar, de a volt Monarchia más nemzetiségű katonái) érkeztek az ország területére. 1918. novemberéig 700 ezerre, decemberben már 1,2 millióra volt tehető a leszerelt katonák száma.3 Ebben az áttekinthetetlen helyzetben, 1918. november 10-én a Linder pacifista törekvéseivel szembenálló Bartha Albert vezérkari ezredes állt a Hadügyminisztérium élére, és november 13-án Károlyi Mihály miniszterelnök aláírásával rendeletet tettek közzé három részből álló magyar nemzeti fegyveres erő felállítására (Hadsereg, Nemeztőrség és Polgárőrség). Ennek érdekében katonai szolgálatra visszatartani tervezték az öt legfiatalabb (1896-1900 között született) korosztályt, de bizonyos önkéntességi elem beiktatásával és 30 korona napidíjjal. Belőlük szándékozott a kormány a fegyverszüneti egyezményben megszabott hat gyalogos és két lovashadosztályt felállítani. November 28-án rendeletet adtak ki a m. kir. honvédség hazaérkező és visszamaradt állományának leszerelésére, de a tényleges állománynak lehetőséget adtak az átlépésre. November végéig mintegy harmincezer, decemberre hetvenezer főt sikerült az önkéntes hadseregbe szervezni. Az újjászervezett alakulatok azonban korántsem feleltek meg azoknak a belső és külső funkcióknak a betöltésére, amelyeket nekik szántak. A kibővített Magyar Nemzeti Tanács 1919. január 11-én Károlyit ideiglenes köztársasági elnökké választotta és felhatalmazta a „néptörvények” elfogadásának jogával. 3 A Hazáért: 144. o. 8
