Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
Torma Béla Gyula - Torma Attila: Győri munkástragédia Komáromban, 1919. május elsején
Győri munkástragédia Komáromban 1919. május elsején elérhető újsághírekkel. A győri sajtó először csak május 6-án adott hírt a szörnyű drámáról. Olvassuk figyelmesen a sajtóban megjelent első híradást! Elsőként a Győri Hírlap8 számolt be meglehetős részletességgel: A komáromi tragédiáról: ,,A komáromi áldozatok tragédiájának sorsát még nem derítette világosságba a vizsgálat. A megrágó eseményt még mindig a homály felhője borítja. Csak lassanként napról napra való szorgos munkával lehetfényt hozni arra, ami történt. Igaz bizonyosságot azonban addig nem lehet tudni, amíg a komáromi cseh parancsnokság hivatalosan el nem mondja, hogy mi folyt le az Erzsébet szigeten. Hogy Győrött mi történt, kik a felelős személyek, döntse el a vizsgálat. A mi történetünk ott kezdődik, amikor a vagongyár és ágyúgyár munkásai a külön vonaton Komáromba megérkezgytok. A pályaudvar előtt — amint a szemtanuk mondják — négy hatalmas mozdony állott és okádta a füstöt. A szél a füsttömeget a szpnyi partról Komárom felé sodorta. Eátni alig lehetett, mert könnyű köd lebegett. A sötétség a köd, és a füst hármas védelme alatt műszaki katonák csónakon átkeltek a Dunán és a híd aknáihoz vezető gyújtózsinórt elvágták és számos aknát eltávolítottak. Amíg a sappeurők [árkász, utász] ezt a munkát végezték az alatt a győri munkásság a huszárlaktanyába vonult. Itt mindenkit jó fegverrel láttak el. A csapat ezután levonult a Duna partra és megindult a tanakodás, bog átmenjenek-e, vág se. A túlsó partról semmi hang nem hallatszott, mintha az egész város kihalt volna. A nag csend megerősítette az embereket ama hiedelmükben, hog a komáromi csehszlovák katonaság meg van nyerve a kommunizmus ügének és csatlakozik bevonulás esetén a gőri munkásgárdához Vedig április 30-án olyan intézkedések történtek a Duna túlsó felén, melyek Komárom elfoglalását eg tökéletes haditechnikával felszerelt hadseregnek is csak rendszeres várostrommal, erős tüzérségi előkészítés után tették volna lehetővé. A város olasz helyőrségi parancsnoka elfogatta a szervezett munkásokat, a teljesen meg nem bízható csapatokat kicserélte, a tüzérséget a betörési vonalra és az Erzsébet szigetre irányította, a Duna partot pedig teletűzdelte géppuskákkal. Nem szabad még elfeledni agt sem, hog a komáromi híd alá volt aknázva és szükség esetén — a gújtózsinór elvágásáról a parancsnokság nem tudott — az egész túlpartra igekvő munkásságot és katonaságot levegőbe lehetett volna röpíteni. A nag csendben tehát megindultak a gőriek a hídon. Áthaladtak már a híd derekán, még mindig nem hallatszott ganús nesz a csaPat eleje már a híd végére ért. Az ott álló cseh hídőrség megadta magát. És most már az egész munkássereg átért a híd derekán, a híd bejárójánál pedig feltűzött szuronyokkal álltak a vörös hadsereg bakái. [Tehát a hídőrség azért adta meg magát, mert a túlpartot a vörös katonák elfoglalták!] [És melyik hídról van szó? Nagy valószínűséggel a közúti hídról, mert a vörös katonák már a vasúti hídon átkeltek.] Egszerre eg rakéta szálltfel a komáromi oldalon és a következő pillanatban kiszabadultak a pokol fúriái. Megszólalt a cseh tüzérség és vas esőt zúdított a híd végére, záró tüzet adott le, hog visszafelé elzárja az utat. [Melyik végére? Az északi vagy a déli végére? Szerintem az északi végére, hogy az Erzsébet szigeten lévők ne tudjanak visszavonulni] Győri Hírlap, 1919. május 6. 102. sz. 61
