Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
MÉRLEG - JUHÁSZ Réka IBOLYA: A győri felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1719-1852 (lsm: Durovics Alex)
Mérleg szemléletesebbé a hallgatói létszámok alakulását és azokat mind a két intézmény esetében kisebb — azok eseménytörténetéhez is kapcsolódó - korszakokra bontva mutatja be. Külön érdeme ennek a résznek, hogy nem hagyatkozik pusztán a győri iskolák eredményeinek szemléltetésére, hanem azok adatait a Kutatócsoport munkája során már elkészült további iskolák adataival is összehasonlítja. A jogakadémia esetében például annak adatait a többi jogakadémia adataival veti egybe. Győr, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Zágráb és Kolozsvár hasonló főiskoláinak mintaéveket mutató táblázatai az olvasó számára is kiváló lehetőséget adnak arra, hogy saját maga mérhesse fel a győri intézmény számokkal kifejezhető jelentőségét. A hallgatók származás szerinti vizsgálata a Magyar Királyság korabeli közigazgatási beosztását véve alapul a nagyobb egységektől a kisebb, települési szint felé haladva szemlélteti, miként alakult a győri intézmények vonzáskörzete. A vármegyék és települések részarányának bemutatása mellett a kötet egyik igazi újdonsága, hogy a hallgatók elemzését az 1806-os tankerületi beosztás szerint is elvégzi. A további fejezetekben az olvasó olyan összefoglaló részekkel és táblázatokkal találkozhat, amelyek a sorozat eddig megjelent köteteiben állandó részei voltak az egyes iskolák elemzésének. így a szerző sem mulasztja el az intézmények diákságának további vizsgálatát azok felekezeti, társadalmi, szülők foglalkozása, illetve nemzetiség szerinti megoszlásában sem. A hallgatói adattár 3 nagyobb részre bontva közli mindazon adatokat, amelyeket a feldolgozó munka során azonos szerkezetbe foglalt a kötet szerzője. Fontos hangsúlyozni, hogy nem forráskiadványról, hanem annál többről van szó, mivel a közérthetőség érdekében szükség volt egy egységes rendszer használatára, amely az azonos típusú adatokat lekérdezhető, egymással összevethető, rövidített formában rögzíti. Mindezen alkalmazott rövidítések megértéséhez a kötet 59. és 60. oldalán található rövidítésjegyzék nyújt segítséget. Az adattár első fejezete a Győri Püspöki Szemináriumnak és jogelődjeinek 1775 előtti diákjait közli. A második a jogakadémia működésének 1776-os kezdődátumától annak 1785-ös Pécsre költöztetéséig tartalmazza a hallgatókra vonatkozó adatokat. A szeminárium adatainak közlése ebben a fejezetben a jogakadémia korszakfelosztását követi, amennyiben a papnevelde esetében az 1801-es záró dátum nem kapcsolódik nevezetes eseményhez. Mivel a II. József által életre hívott Generális Szemináriumok korszakában a győri papnevelde működése rövid időre - 1784 és 1790 között — megszűnt, a szerző érthetően nem kívánt több, esetleg zavaró korszakhatárt állítani. A harmadik fejezet korszakolása mind a szeminárium, mind a jogakadémia esetében az utóbbi 1802-es Győrbe történt visszaköltöztetésétől az 1852-es záródátumig tartalmazza a hallgatók adatait. Bár a Kutatócsoport kutatásának korszakhatára az 1849/50- es tanévvel zárul, a tanulmányaikat abban az évben kezdő diákok teljes képzésének feltüntetéséhez szükséges volt a korszakhatár 1852-ig tartó kibővítése. Annak oka, hogy a szerző a jogakadémia és a szeminárium hallgatóit egységes adatbázisban adja közre, az, hogy a szeminaristák bölcsészeti képzésüket legtöbb esetben a jogakadémián végezték. Az olvasó számára az adattárban való keresést az annak végén található hely és személynévmutató segíti. 189
