Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
Nemesné Matus Zsanett: A Bodroghy Papp család, adalékok a kemenesaljai evangélikus kisnemesség vallásosságához
A Bodroghy Papp család zengé bajnok epokáját.”55 Ugyanebben a költeményben később: „Hol a’ szó hegy buzgó Klastromának / az aranyos felhőkk fényébe / Százados ag falai ingának / Rózsa szinnel a’ májusi estvébe, / A’ Pázmándi völgyet. Kebelébe, / mellynek gyakran magam is mulattam / És Horváthnak lelkét énekébe sokszor istenesedni hallottam.”56 A családból Istvánon kívül még Józsefet kell kiemelni, aki Győrben jó kapcsolatot ápolt a híres Perlaky családból származó vagyonos posztókereskedővel, Dániellel, kinek felmenői között evangélikus lelkészek és egy püspök is volt.57 A tanulmány vége felé haladva jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon Bodroghy Papp István költeményei között vannak-e istenes versek? A kötetben olvasható 70 versből mindössze kettő tekinthető annak: az egyik a tanulmány elején is szóba került A ’ meg unt lilét című, valamint ennek ellentéte, az lilét kívánás. A két költemény a Faragásak ben a 9. és 10. vers, és olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az első esetében a poéta a megírás pontos dátumát is megadta: 1817. október 10. Mindkét mű a költő jelen állapotának bemutatásával kezdődik. Az elsőben Istenhez fohászkodik: „Isten homály árnyékodba lehajtom / Terebély Tölgy bus fejemet”, hogy fogadja be „rontsallott Test”-ét, mert életének lezárult a boldogsággal, szerelemmel teli időszaka. Ezzel szemben az Elet kívánásban a természet a megszólított, akinek hálás: „Tölgyem, fám, kedvesem mindenem Te / melly jó, hogy a’ Természet ide teremte”. Majd A’ meg unt Elet 5—9. versszakaiban természeti képekbe burkolva szembeállítja gyermekkorát jelen ifjúkorával, és a boldogság-boldogtalanság ellentétére épín képeit: ,,a’ gyermek kora, mig éltem / Minden pillangón örömet szemléltem / Társim még dadogva hivtam / Mindenekből mézet szivtam / ’s örültem.”, ezzel szemben: „de már le roskadnak / A’ Tagok, ’s ajakim jajra fakadnak / Nem kell e’ sanyarú élet / Öleld fel végső ítélet / Lelkemet.”, melyek visszaköszönnek a két vers összevetése során is. Az első költemény 9. versszakában ,,a’ végzet itt mindent gyász szinekre fest”, addig a második 10. strófájában „kék Egem meg ni / Lassanként ki derül”, vagy 6. versszakban „boldogságot alig esmértem”, addig a 2.-ban „szivem a’ fájdalom már nem keserétti”, A’ meg unt Elet 2. versszakában „göröngyös ez az ut”, ezzel szemben az Elet kívánás 2. strófájában „oszolnak a’ gondok”. Majd a második költemény 3. és 4. versszakában összefoglalja a múltat, melyet A’ meg unt Elet gondolatai hatnak át: ,,A’ harag fekete ege sira” (másikban: ,,a’ végzet itt mindent gyász szinekre fest”), Ide ’s tova hajtott egy pokol lidércz Tűz (másikban: a’ Pokol rám lövöldözi / nyilait”), „Éltemet meg unva meg vetettem / minden örömöket” (másikban: meg untam tovább futni / Pállyámra), nyögve kértem én az Istenséget / Hogy végezné már el ez ölő Ínséget... Halálomat kértem (másikban: visz adom valóm Urához / Éltemet ... Éltem kezedbe vissza adom ... ifjú koromba / Gyászos fekete síromba / Le szállók.). Az Élet kívánás 10. strófájában lerogyva a zsámolyra megszólítja Istenét, az égnek nagy Urát, kinek arca a naphoz hasonló, és felajánlja neki életét, melyet a 13. versszak költői kérdései után lesújtó véleménnyel indokol meg: „ah voltam én ott / az Emberek 55 Bodroghy, Faragószék, 146. 56 Uo. 57 Bodroghy Papp József Győrben született gyermekeinél ő volt a keresztszülő. 153
