Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
BORBÉLY Tamás: „... a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai”
„... a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai" drágasági pódékban. A frontszolgálatra behívott alkalmazottak családtagjainak a város az alkalmazott jövedelmének 60 százalékát nyújtotta.20 A drágasági pódék szabályozásának elfogadását követően dr. Barcsa Dezső ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag nyújtott be fellebbezését június 6-án.21 A tanácshoz intézett levelében tanulságosan összegyűjti a drágasági pódékok ellentmondásos pontjait és figyelmeztet a városi alkalmazottak helyzetének drámai alakulására. Azt is megtudhatjuk tőle, hogy a háború alatt tapasztalható drágulás szempontjából Győr a vidéki városok között élen járt: háború és a rossz rendszer folytán Magyarországon majdnem mindenütt az általános drágaság minden téren és minden cikkre nézye elviselhetetlen és Budapest után drágaság tekintetében közvetlen Győr szab. kir. város következik. Az általános drágaság szempontjából pedig nincs különbség nős, nőtlen tisztviselő, tisztviselőnő avagy alkalmazott közt, a drágaság egyaránt sújtja mindegyiket. ” Barcza rávilágít arra, hogy a tisztviselők nyomorúságosnak tűnő helyzete lényegében éppen abból fakad, amit a háború előtt még sokan irigyelhettek, a fix jövedelmezésből: „És egyedül a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai, mert azt senkire áthárítani nem tudják és kénytelenek koplalni. Az ország majdnem minden lakosa azpn kellemes helyzetben van, hogy ha sújtja is a drágaság azt áthárítja másokra, mert produktumaiért, munkájáért magasabb árt és díjazást kap. A tisztviselői kar pedig robotol ugyanazért a fizetésért, amely normális viszonyok között is csak a saját létminimumot biztosítja. ” Ezt követően felhívja a figyelmet arra a bérfeszültségre, ami a háború alatt fokozatosan láthatóvá vált, miszerint a hadiipari termelésben dolgozók bére jobban követi az elszabadult árakat, emiatt relatív pozíciójuk megelőzi a középosztályét: „Győrött egy vagongyári lakatos, bádogos, asztalos stb. egy hét alatt többet keres, mint egy városi kis alkalmazottnak egy havi fizetése. És íme, ennek dacára a győri vagongyár és valamennyi helybeli valamire való vállalat és intézet szociális érzéktől áthatva segítségére sietett alkalmazottainak és sokkal nagyobb öszy szegben szavazott meg drágasági pótlékot, mint ezt a hivatalos város tette, akinek jó példával kellene elöl járni és egyik sem tett különbséget nős és nőtlen tisztviselők és alkalmazottak közt. ” Barcza Dezső fellebbezésének végén politikai érvet is felvet, válaszul azokra a feltehetőleg gyakori hangokra, melyek szerint a háborús helyzetben a városi költségvetés nem bírná el a nagyobb béremelésből fakadó megnövekedett kiadásokat: „Győr szab. kir. város 1915. év május 4-én tartott rendkívüli közgyűlésének 68/1915 ksz alatt hozott határozatával néhai Wennes Jenő volt polgármestere hátrahagyott adósságai rendezésére 3500 K-át szavazott meg. Ezen ösz-20 GYMJVL Győr Szabad Királyi Város közgyűlési jegyzőkönyve, 93/1915. 21 GYMJVL Győr thj. város ügyviteli iratai, 1166/1915. tan. 107
