Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai
Perger Gyula Vele nem lehetett politizálni. 1945 januárjában jártam nála és sürgettem a megrendelt és ki is fizetett munkát. Válasza: jelenleg nem tud dolgozni, mert nincs oxigénpalackja és nem is lehet kapni. De a németek hamarosan felszabadítják Budapestet és akkor megy minden. Szegénynek én is csak kevés munkát adtam, mert a legtöbb díszkovács munkát akkor rendeltem meg, amikor még nem tudtam dobálózni a pénzzel, mint később. De a legszebb vasmunka, a keresztelőkápolna vasajtaja az övé, ha nem is ő, hanem Körmendi tervezte. Azért vannak apróbb dolgok, amiket ő tervezett. Egy mondását nagyon megjegyeztem: „Miért nincs ma az a világ, ami a középkorban volt, amikor egy pápa, egy püspök, vagy egy kolostor befogadott egy művészt, mindennel ellátta és a művész gond nélkül dolgozhatott. Nem bánnám én, ha moslékot kapnék is, csak ne kellene mindig az anyagiakért harcolnom.” (Szegény fölött úgy tudom, hogy a házát is elárverezték.) Ez a kis kitérés nagyon a toliamra kívánkozott, bocsánatot kérek érte. Egy tévedést szeretnék tisztázni, amit Művész Úr levelében találtam. A győri származású Kovács Margit keramikus (azt hiszem, nem keramica) a templom főbejárata körüli színes kerámiát készítette a három isteni és a négy sarkalatos erénnyel. A keresztúti stációk dr. Nagy Zoltánná Kovács Mária munkája. Festés nélkül égette, a festés csak később került rá, 1945 után, amikor a nem egészen tisztamúltú házaspár pénzzavarában hozzám fordult. Kifizettem neki 90 %-ban egy díszkutat is Kiskútra, de a munkából 1 %-ot sem láttam. Pedig az egyházművészeti hivatal vezetője dr. Kovács Veszprém egyházmegyei plébános? is szavatolt érte. Úgy látszik már kezdek pletykázni... Jó lesz abbahagyni az úgy is hosszúra nyúlt levelet. De azért nem tudok ellenállni a kísértésnek és idézek egy részletet Steiner Gyulának (valamikor a Jókai utcában volt a Steiner testvéreknek vasredőnygyáruk), az izraelita hitközség akkori világi elnökének 1972. június 11-én a zsidó temetőben tartott (a mártíremlékmű előtt) tartott emlékbeszédéből: A magyar munkaszolgálatosok közül ha kevesen is, de néhány százalék haza tudott jönni abból a pokolból, az sok esetben a maguk is nélkülöző orosz parasztoknak köszönhető, meg az olyan embereknek, mint Nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, akinek rövid minisztersége alatt javult a munkaszolgálatosok helyzete. Dobi István tizedes, Zsemle András százados, Apor Vilmos győri, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, dr. Szelestey Béla győri plébános és még mások, akik amit tehettek, megtettek az üldözöttek érdekében, védelmében. Na és talán hadd szólaltassam meg még püspökömet, dr. Pataky Kornélt, a napokban küldte el azt a levelet, melyből az alábbi idézetet kiragadom: Frissen él a hívek emlékezetében az a lelkes kezdeményezés és szívós munka, amivel megszervezte a Szent Imre egyházközséget és alapítója lett Győr egyik legbuzgóbb plébániájának. Szíve és lelke volt annak az emberfeletti munkának, amelynek maradandó emléke lett az országos hírű, művészi értékekben gazdag, modern templom és az egyházközségi élet központja a párját ritkító plébánia-épület. Következetes, kitartó és önzetlen munkájával a jövőt kívánta már akkor szolgálni, mert ott lebegett előtte a fejlődő város képe. Már akkor látta hívek ezreit és tízezreit, akik azóta letelepedtek az akkor még puszta mezőségben épült házakban. Minden túlzás nélkül megállapíthat80
