Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)

PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai

A. Borsos — életmű elveszett darabjai

Szelestey levelére Borsos Miklós is válaszolt:

„Kedves Főtisztelendő Úr!

Ép Győrben voltam, amikor levele ide ért. A T.V.-vel kapcsolatos panasza sajnálatos. De hat órás felvétel és beszélgetésekből végül is 45 perces műsort állítottak össze és abba azt teszik bele, vagy vágják ki, amit akarnak. Ebbe, a főszereplőnek nincs beleszólása, minthogy nem is lehet. Mivel Győrben annak idején csak ez volt a nagyon kevés megbízatásnak, természetesen elsősorban említem meg mindig, ugyanígy kivágják, mint Kovács Margit Stációit is.

Ami az akkori „baloldali”-ságomat illeti, ezt az a társadalom sütötte rám bélyegként, amelyik magát „művelt úri középosztálynak” nevezte saját magát. Természetesen, aki ezt kimondja, eleve nem lehetett sem művelt, sem úri, sem középosztály. Műveletlen volt és kispolgári.

Nem voltam kommunista sem akkor, sem azóta. Nem voltam akkor sem kincstári szobrász, ahogy most sem békeszobrász. Kizártak akkor is a képzőművészeti társaságból, mert megírtam az igazat. És kidobtak hatvanban a főiskolai állásomból is. Az álkomfortos társadalmak, akár egyházi vagy bármilyen alapállásban működnek, bármilyen ideológiai zászlót lengetnek, a gondolkodó embert nem tűrik meg, mert látja a sok hazugságot, na és még ha ki is mondja, végkép elbukik. Mivel a művészetben csak a mű számít, ebből lett az, hogy a napokban ép a káptalandombon szépen felújított régi püspöki épületben múzeumi formában kiállítják úgy a profán, mint a bibliai tárgyú életművem jórészét. Mert rajtam beigazolódott Kodálynak egy mondása, amit 48- ban a Művészeti Tanács egy ülése előtt beszélgettünk és egyik volt tanítványa panaszait hallgatva azt mondta: „Sokáig kell élni, akkor az ember megéri a dolgok ellenkezőjét is”. Ez történt most.

A kedves régi emlékek közül az esküvői jelenetről, illetve jelentkezésünkre mi is jól emlékszünk. A karikatúrára nem. Lehet, hogy Somogyinak nem én, hanem Schutzbach-Borsa rajzolta. Ővele volt ugyanis restaurálási üzleti kapcsolatban [...] amíg ki nem derült. Én már 1931-ben nem érintkeztem vele. A „Káptalandomb” előtt csak egy bűnöm volt. Vegetáriánusok, vagy növényevők voltunk, amit Szebenben szoktunk meg, de Győr még nem tudta, hogy az nem egy vallási szekta, csak egy azóta általánossá vált dietikus húsnélküli étrend. A másik bűn, amit az a kedves emlékű fiatal Proszt Ignác hitoktató fedezett fel, hogy az órásbolt előtt ácsorgó fiatalember a Bibliát olvassa és (ó ökoménia!) Károlyi bibliát. Ettől kezdve a bélyeg rám tapadt. Kommunista. De hát emberek vagyunk és így élünk és most hadd idézzem Lenint is, aki a túlbuzgóknak azt mondta: „Elvtársak! A szocializmust azokkal építjük, akik vannak; Azok között pedig vannak kommunisták, álkommunisták, vallásosak, ostobák és becsületesek, de így mindezekkel lehet építeni, mert más nincs.” Bölcs beszéd. És hát kiderült, hogy nem azért kerültem a Káptalandombra, mert kommunista voltam, vagy valék, hanem azért, mert dolgoztam és nem arra figyeltem, honnan esnek le az aranyak. Köszönöm kedves levelét. Jólesett, hogy megtartott emlékezetében. Jó egészséget kívánva tisztelettel szeretettel üdvözlöm Borsos Miklós.

U. i. Rövidesen megjelenik egy tanulmánykötetem. Küldök.”

77