Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai
Perger Gyula Életművet nem lehet csinálni: életmű lesz — meg nem alkuvó tevékenységből. Egy idő után az életmű már nem magánügy, és ha a társadalom elég érett arra, hogy ezt észrevegye, akkor közkinccsé teszi. Itt most ez történt, ez a rendkívüli esemény. Elem a tékozló fiú tért vissza Győrbe üres kézgel, hanem a száműzött, aki megőrizte összegyűjtött kincseit. Ötven év múlva ott vagyok, ahonnan elindultam: a Káptalan-dombon, ahonnan korai szobraim köveit elvittem. Ez nem lehet véletlen. Megköszönöm ezt a kulturális kormányzatnak, a városnak, a múzeumnak, a tervezőknek — és a kőfaragó munkásoknak. B. Kéry Ilonát, a művész feleségét virágcsokorral köszöntötték. „Itt születtem, innen mentem el, idejöttem vissza és nagyon meg vagyok hatódva” — mondta, majd a vendégek és a kapu előtt, az udvaron összesereglett érdeklődők megtekintették a kiállítást.”1 A Kisalföld fenti — Gárdonyi Béla által jegyzett — cikkét szó szerint bemásolta önéletrajzi napló folyamába Szelestey Béla2, Borsos Miklós ifjúkori ismerőse, egyik első győri megbízója; s rögtön megjegyzéseket is fűzött a sajtóbeszámolóhoz. „A cikket három kép teszi szemléletessé: Czigány György nyitotta meg a kiállítást: Czigány György beszél, mellette egy kis tömeg, a háttérben a művész és felesége. Háry Béla gratulál Borsos Miklósnak és feleségének (három személy látható csak). Művek és nézők (két-három mű, néhány néző).3 A megnyitóról beszámolt a Fejérmegyei Napló is: a szombati számban egy képet közöl a kiállításról és alatta néhány magyarázó szó. Czigány György felsorolja Borsos Miklósnak addigi Győrött található műveit, beszél az evangélikus templom négy evangélistájáról és néhány más, később készített műről, de a Szent Imre templom mellékoltárát ő sem említi, akár csak az az interjú, mely nem sokkal korábban jelent meg egy Czigány György és Borsos Miklós közötti beszélgetésről.” A naplóíró keserű megjegyzésének hátterében az állt, hogy az akkor már régóta (kényszer)nyugdíjas Szelestey egykor a győri Szent Imre templom építtetőjeként nagy gondot fordított arra, hogy a győri művészek minél nagyobb szerepet kapjanak a templom művészi programjának megvalósításában; s e művészek között Borsos „szerepeltetéséért” mind az egyház, mind a város prominenseivel számos konfliktust vállalt fel. Ráadásul — ahogy ez az újságcikkhez fűzött megjegyzéseiben is szerepel — nemcsak az akkoriban megjelent győri útikalauzból, de a Borsossal készült interjúból is kimaradt a Szelestey számára is oly fontos győri alkotás. Éppen az interjú — pontosabban az abból hiányoltak — kapcsán vette fel ismét a kapcsolatot Borsos Miklóssal: „Kedves Művész Úr! Nagy kíváncsisággal kapcsoltam be a tévémet kedden este, hogy egyszer már szemtől szembe lássam, és egyben halljam azt a Borsos Miklóst, akit már 53 évvel ezelőtt is1 Kisalföld, XXXV. évfolyam 260. szám. 1979. november 6. 5. 2 Győri Egyházmegyei Levéltár. Hagyatékok, letétek. Szelestey Béla hagyaték. II. 3 A cikk képeit Szűk Ödön készítette. 72
