Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
HORVÁTH JÓZSEF: Az ifjú Gárdonyi és a „Garabonciás Diák”
Horváth József A Garabonciás Diák előfizetési ára: családapáknak ... egy évre 4 frt. családtalan apáknak és agglegényeknek ... fél évre 2 frt. özvegyeknek, árváknak, városi hivatalnokoknak ... negyed évre 1 frt. egyéb jó embereknek ... ugyanannyi.”49 Az idézett két, humoros hangvételű „előfizetési felhívást” azért tartottam idézésre érdemesnek, mert hangulatuk teljességgel elüt a Szávay Gyula szerkesztősége alatt megszokottól, azokénál sokkal jobban érzékelteti az élclap jellegét. A humoros felhívásoknál is nagyobb szerepe lehetett az érdeklődés felkeltésében és ébren tartásában a lap tartalmának. Bár a fentebb idézett átadási nyüatkozatban Szávay Gyula utalt arra, hogy továbbra is az élclap munkatársa marad, Gárdonyi pedig „fiókgaraboncz”-ok létéről is említést tett, több kutató is úgy véü: Gárdonyi meglehetősen magára maradt a lap „megtöltésében”. Gárdonyi József például arról ír, hogy míg Szávay 1882-ben „gyakorlott írógárdával indulhatott Vállalkozásába”, „Mire Gárdonyi Győrbe érkezett, az ékes nevek kihulltak a lapból”.50 Tény, hogy az 1887 őszi, valamint az 1888. évi lapszámokban található olvasmányok jelentős hányada alatt az O neve vagy valamelyik álneve olvasható; és nagy valószínűséggel Gárdonyi töltötte meg olvasnivalóval az élclap állandó rovatait is. Külső segítséget leginkább Szávay Gyulától kapott, aki főként verseivel támogatta a lapot; míg a nem Győrött élő szerzők közül Tömörkény István néhány írásának jelenléte érdemel figyelmet: június 3-án lát napvilágot „A pör, a melyben mindenki nyer” című elbeszélése,51 melyet a következő hetekben három újabb is követ52 — nyilván összefüggésben azzal, hogy Gárdonyi ekkortájt már „indulóban volt” Szegedre. Gárdonyi Gézának a Garabonciás Diák hasábjain megjelent írásairól megoszlanak a vélemények. Általában gyenge színvonalúnak minősítik azokat — miként Győrött keletkezett írásainak többségét —, de egyes kutatók szerint akadnak közöttük sikerültebbek is. Maga Gárdonyi — amint azt Z. Szalai Sándornál is olvashatjuk — beérkezése után röstellte már győri munkáit, és arra kérte ifjúkori győri barátait (Szávay Gyula mellett Benedek Vince, Pereszlényi Gyula, Csatkai Ignác említtetik név szerint), hogy semmisítsék meg a tulajdonukban lévő kéziratokat.53 Magam nem lévén irodalomtörténész, nem vállalkoznék az írások színvonalának megítélésére; dolgozatom hátralévő részében csupán néhány — inkább talán sajtótörténeti szempontból érdekes — észrevételt szeretnék tenni. 45 Garabonciás Diák, VII. évf. 1. sz. 1888. jan. 1. p. 2. 50 GÁRDONYI József i. m. p. 165. 51 TÖMÖRKÉNY: A pör, a melyben mindenki nyer. In: Garabonciás Diák, VII. évf. 23. sz. 1888. jún. 3. p. 185. 52 TÖMÖRKÉNY: Förgeteg János mint közerő. In: Garabonciás Diák, VII. évf. 26. sz. 1888. jún. 24. p. 210.; Uő.: A makói harcz. In: Garabonciás Diák, VIII. évf 30. sz. 1888. júl. 22. p. 242-243.; Uő.: Csata. In: Garabonciás Diák, VII. évf 35. sz. 1888. szept. 2. p. 290-291. 53 Z. SZALAI Sándor: Gárdonyi nagy útja, p. 106. 50
