Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
CSIK TAMÁS: A Szépművészeti Múzeumból elszállított műkincsek Pannonhalmán 1944-1945
A Szépművészeti Múzeumból elszállított műkincsek Pannonhalmán 1944-1945 elszállításra szánt ládák 1/3-ának vagonokba rakodására sem maradt már idő. A továbbszállítással szinte párhuzamosan érte el a szovjet hadsereg Szentgotthárdot.46 Az elszállított műkincsek további sorsára ezúttal nem térünk ki részletesen, csak a határon túli út fontosabb állomásait jelezzük: Graz, Wartberg im Müntzthal, Admont, Übersee, Staudach és Grassau, ahol Csánky Dénes átadta a műkincseket az III. amerikai hadseregnek. A közeli Münchenben felállított és a „valamilyen formában” német területre került műtárgyakat gyűjtő és katalogizáló úgynevezett Collecting Pointból szállították vissza a kalandos sorsú műkincseket Budapestre 1946 decemberétől.47 Bár nem tartozik szorosan a műkincsek pannonhalmi megőrzésével kapcsolatos problémakörhöz, azonban érdemes kitérőt tenni, hogy röviden bemutassuk a Szentgotthárdon maradt műkincsekkel történteket, illetve a Szépművészeti Múzeum fővárosi épületében maradt műtárgyak sorsát. Mindez egyben némi fényt vethet arra is, hogy mi várhatott volna az elszállítással járó viszontagságok miatt egyébként is hányatott sorsú és jelentős károkat szenvedett kultúrkincsekre, amennyiben Csánky Dénes nem kap utasítást a kockázatos vállalkozásra. Elöljáróban azonban fontos megjegyezni azt is, hogy a harc hevében vagy a közvetlenül azt követően meginduló fosztogatásnak és vandalizmusnak jellemzően nincs előre megírt, pontos forgatókönyve, így ebben az esetben sem kaphatunk konkrét választ a történelmietlen kérdésfeltevésre egy valójában meg nem történt eseménysorral kapcsolatban. Továbbá a szabadrablás és fosztogatások kérdéskörét ebben az esetben el kívánjuk különíteni attól a tudatosan megtervezett kifosztástól, ami a háborús hónapokban vagy azt követően a szovjet hadsereg részéről a hazai műkincseket is érintette. Az utóbbi kutatási téma terjedelmileg mindenképpen többet érdemelne pár sornál, azonban a tanulmány elsődleges célkitűzései miatt ezúttal mégsem térhetünk ki rá.48 A Szentgotthárdon hátrahagyott műkincsek esetében a források elsősorban nem a fegyveres alakulatok szabadrablásairól szóltak, hanem egyrészt a civil lakosság által elkövetett fosztogatásról, másrészt pedig arról, hogy a fegyveres harcokat követően a helyi közigazgatás és a politikai élet spontán kialakuló intézményeinek képviselői igyekeztek menteni a menthetőt, és próbálták megóvni az értékes műkincseket. Mire 1945 nyarán a műkincsek sorsa után nyomozó bizottság Oroszlán Zoltán vezetésével Szentgotthárdra érkezett, a fosztogatás során feltört, eredetileg az apátság udvarán ha46 FARKAS Kornél: Műtárgy mosdások 1938—1945. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a második világháborúban. Századok füzetek 2009. 5. sz. 103.; SZMI 141/1945. Csánky Dénes: Emlékirat a magyar művészeti kincsek megóvása tárgyában. Kézirat. 52—55. 47 FARKAS Kornél: Műtárgymozgások 1938-1945. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a második világháborúban. Századok füzetek 2009. 5. sz. 103—104.; KOVÁCS Ágnes: Magyar műkincsek a müncheni Collecting Pointban III. A budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteménye, valamint más kó'z~ és magángyűjtemények a Collecting Pointban 1945-1949 között. Artmagazin 2015. 8. sz. 54—63. 48 A háborús és azt követő évek műtárgyveszteségeihez lásd: KERESZTES Csaba: Műkincsek ebek harmincadján. Veszélybe került műtárgyak Magyarországon 1944-1949. Archívnet 2015 1. sz. (http://www.archivnet.hu/hetkoznapok/mukincsek_ebek_harmincadjan.html 2015. december 4.); „Sacco di Budapest”. Depredation of Hungary. 1938—1949. Ed.: László Mravik, The Hungarian National Galery for the Joint Restitution Committee at the Hungarian Ministry of Culture and Education. Bp., 1998.; „Törvényes” megszállás: szovjet csapatok Magyarországon 1944—1947 között. Szerk.: L. Balogh Béni, Magyar Nemzeti Levéltár, Bp. 2015. 419-420.; 475—477.; 485-488. 36
