Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)

BORBÉLY TAMÁS: Galíciai menekültek fogadtatása Győrben az első világháború idején

Borbély Tamás is fenntartom. A háború által hasijukból családi tűzhelyük mellől elűzött és Magya­rországra menekült osztrák honosokra vonatkozólag úgy intézkedtem, hogy ezek amennyiben közsegélyre nem szorulnak vagy pedig meg nem engedett üzérkedéssel, közvetítéssel és különböző a közönség érdekeit sértő vállalkozásokkal nem foglal­koznak, tehát általában nem aggályosak, a háború befejezjéig az ország területén maradhatnak és itt lakhelyeiket szabadon választhatják. A köteles ember és vendég­­szeretet ellen vétenénk, hogy ha a monarchia másik államának polgárait éppen most, amikor a közös cél elérésére folytatott harcok következtében hontalanok lettek, nél­külözést és ínséget szenvedtek, — minden ok nélkül kiűznők onnan, ahol fólzaklatott lelkűk pihenést és megnyugvást talált. De ellenkezik a város közönségének kívánsá­ga, illetőleg fölfogása azon általános, minden kultúr államban fenntartás nélkül elfo­gadott elvvel is, mely szerint szabadon letelepedhetik mindaz akinek ottléte az egyes és az összesség kárára nincs”.20 A galíciai menekültek tehát továbbra is jelen voltak a városban, ahová valószínűleg napközben jöhettek be a vármegye különböző településeiről. A Belügyminisztérium határozott leirata után talán átmenetileg elcsendesedtek a tartózkodásukkal kapcsolatos éles kritikák. A sajtó 1916 tavaszáról egyes menekültek elleni hatósági eljárásokról tu­dósít. A rövid írások ekkor különösebb felhang nélkül számoltak be az árdrágítással és üzérkedéssel vádolt menekültek elleni nyomozásról és bírósági eljárásról.21 A menekültekkel szembeni ellenszenv és a konfliktusok 1916 nyarán ismét felerősöd­tek. Ebben közrejátszhatott, hogy 1916 fordulópontnak számított, a hátország nehé­zségei szinte elviselhetetlenné váltak, a közellátás szintje tovább süllyedt.22 A Dunántú­li Hírlap augusztus 15-én a következő rövid hírrel illusztrálja a nehéz körülményeket — szokásos stílusában nehezményezve a galíciai menekültek vidéki tartózkodását: ,A^Z alispáni jelentés is megemlítette, amit ő már két hónappal ezelőtt megjósolt, hogy a termés igen kedvezőtlen. Ügy állunk, hogy magunkat is alig tudjuk eltartani. Un­nék dacára még vendégeket küldenek hozgánk kaftános galériaiakat, akikről az osztrák kormánynak lenne kötelessége gondoskodni. 0 kijelenti a maga részéről, bog eget sem enged be a házába. ’23 Szintén a fokozódó nehézségekre utal, hogy 1916 augusztusának végén ismét a be­lügyminisztériumnak kell „igazságot” tenni a város és a menekültek közötti feszültsé­gek ügyében. A miniszteri leiratból kiderül, hogy a városi piacról kitiltották a galíciaia­kat, akiknek a tevékenységét a helyiek nem nézték jó szemmel és korlátozták: „Több oldalrólpanasz tétetett, hog nálunk elhelyezett galíciai menekültek pénzükért nem vásárolhatnak, mert a lakosság és kereskedők nekik semmit sem akarnak el­adni; továbbá panasz merült fel, hog lakosság menekültekkel szemben barátságta­lan, sőt ellenséges magatartást tanúsít. — Ilyen eljárás nem csak akaratlanul sújtja 20 GYMJVL Győr THJ. város ügyviteli iratai. 5367/1915 tan. 21 Dunántúli Hírlap 1916.03.28. 3.; Győri Hírlap 1916.05.26. 3. 22 Bihari Péter i. m. 122-130. 23 Dunántúli Hírlap 1916.08.15. 2. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom