Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
BORBÉLY TAMÁS: Galíciai menekültek fogadtatása Győrben az első világháború idején
Borbély Tamás A galíciai menekültekkel szemben általános ellenérzés volt tapasztalható, melynek egyik oka, hogy egyöntetűen zsidóknak tekintették őket, igazolva és felerősítve a dualizmus korában elterjedt galíciai bevándorlás „rémét”? A galíciai bevándorlása mítosza a reformkor óta folyamatosan jelen volt a magyar politikában. Politikusok, írók, költők és értelmiségiek foglalkoztak vele, rendszerint negatív előjellel, azt hangsúlyozva, hogy folyamatosan áramlanak be Galíciából a jórészt idegen, műveletlen és a magyar kultúrától teljességgel különböző ortodox zsidók.3 4 A közvélekedéssel szemben azonban fontos leszögezni, hogy a dualizmus korában, legkésőbb az 1860-as évek végétől nem beszélhetünk galíciai bevándorlásról. Ahogyan több történész vagy éppen a KSH elnöke Kovács Alajos 1922-ben kimutatta, összességében inkább kivándorlás jellemezte ekkoriban a zsidóságot, mintsem nagyarányú bevándorlás. A kortársak „érzéki csalódása” valószínűleg a magyarországinál magasabb szaporodási rátával és a megszokottól — a keresztény lakosság többsége mellett a főként a városokban és a fővárosban élő, döntően neológ zsidóságtól is — különböző szokásokkal állt összefüggésben. A galíciai menekültek világháborús jelenlétével kapcsolatosan számos újságcikk született, a jelenséggel parlamenti viták foglalkoztak. Ezekben gyakran a „galíciai” szóhoz a csalás, a feketézés, az árdrágítás és az uzsora vádjai társultak és szintén visszatérő elem volt, hogy a galíciai menekülteket a háborús kötelességek alóli kibújással vádolták.5 Ezek a hangok folytatták a dualizmuskori diskurzust, ráadásul a háború előrehaladtával fokozatosan erősödtek és kiegészültek a hátországi munka, valamint a háború kerülésének vádjával. Egy másik ok, amiért kritikusan álltak a Galíciából érkezőkhöz, hogy otthonuk területileg nem a Magyar Királysághoz tartozott, így őket, mint osztrák állampolgárokat tartották számon, akiknek ellátásáért nem Magyarország, hanem Ausztria tartozott felelősséggel. Ez szintén rendszeresen visszaköszönt mind a sajtó, mind pedig a közigazgatási iratok anyagaiban. Ennek köszönhető, hogy hivatalosan mintha alig akartak volna tudomást venni a menekültekről, hiszen ők az országban elméletileg csak átutazónként lehetnének jelen. Ennek ellenére természetesen a gyakorlat megkövetelte, hogy Ausztria tehermentesítése céljából átmenetileg fogadni és ellátni kellett a galíciai menekülteket, ugyanakkor a hatóságok részéről mindvégig tartózkodás volt tapasztalható. Csupán összehasonlításként érdemes kiemelni, hogy az erdélyi menekültek fogadtatása egészen másként alakult. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1916 nyár végi román támadást követően általános szimpátia fogadta az otthonaikat elhagyni kényszerülőket. Az erdélyi menekültek ellátását a magyar állam tudatosabban és szervezettebben felvállalta, mert ők a Magyar Királyság területéről származtak, magyar állampolgárként és döntően magyar nemzetiségűként. Ez az elfogadóbb hangnem szintén általánosan megjelenik a forrásokban. Mint majd láthatjuk, arra is akadt példa, hogy a menekültek 3 Komoróczy Géza: A ysidók története Magyarországon II. 1849-től a jelenkorig. Kalligram Kiadó, 2012. 336- 337. 4 A galíciai bevándorlás „mítoszáról” bővebben lásd. Konrád Miklós: Az államhatalom és a régió más népességeinek viszonya a zsidósághoz- In. Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség. Szerk. Bányai Viktória és mások. Aposztróf Kiadó, 2013. 95-105. 5 Bihari Péter i.m. 153. 102
