Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÉRLEG - PERGER GYULA: Utószó-féle Zsupos Zoltán Hirdetmények, színlapok, aprónyomtatványok Győr 1848-1849 című könyvéhez
Mér leg Ámbár a’ magyar ministerium minden egyházi főnököt szigorú felelet’ terhe alatt megbízott, miszerint ügyeljen, hogy megyéjében a’ kormány’ érdekében tartassanak az egyházi szónoklatok: ez nekünk nem volt elég; mi kaptunk Lukácstól, kinek gyöngéd gondoskodása ide is kiterjedett, teljhatalmú népszónokot, ki minden vallású lelkészekkel szabadon rendelkezett, a’ megye’ különféle kerületeiben népgyűléseket rendelt, oda különféle vallású pap- és civil szónokokat parancsolt, ’s fölvilágosító beszédeket tartott, és tartatott, és jaj lett volna azon kerület’ bármellyik lelkészének is, ki híveinek élén ott meg nem jelent volna; szóval minden kitelhető módon annyira árasztották reánk a’ fölvilágosodást, hogy bizony csudálni lehet, ha itt ott még akad az ember valami szerencséden világtalanra. Mind a’ mellett a’ két hó’ lefolytéban, az édes testvériség’ fanyar gyümölcseiben Győrött mégis többen részesültek, főleg a’ kath. lelkészek közül; protestáns tudtomra egy sem. Legelső volt mindjárt a’ sz. mártoni, igazán hitbuzgó lelkész, Császár Herman (sz. Benedek’ rendéből); ki befogatván, pár nap múlva a’ haditörvényszék által halálra ítéltetett. Számos, jó és tekintélyes egyének könyörögtek számára kegyeimért, de Lukács azzal utasítá el a’ könyörgőket: „hogy ő nem jött kegyelmet osztogatni, hanem igazságot kiszolgáltatni; elég kegyelem az, hogy golyóra lön ítélve, holott kötelet érdemlett.” Május’ 16-án reggeli 10 órakor már a’ katonaság ki volt állítva, a’ szegény elítélt’ számára a’ sír megásva, ’s ő igazán csak egy buzgó kath. paphoz illő lelki erővel, nyugalommal, és elszántsággal vala már megindulandó a’ helyre, mellyen kegyelem-golyó által cserélendi föl e’ nyomorteljes földi életet az örökkévalóval: midőn hirtelen minden felől riadót hirdető dobpörgés és trombitaszó hallatszik, a’ katonaság a’ városból kivonul, szembefogadandó a’ leindult császári sereget, — melly azonban más rendeletet nyervén visszavonult; ’s mire a’ katonaság ismét a’ városba jött, a’ határidő’ elmúlta miatt Pöltenberg ezredes nem hajtotta végre a’ kivégeztetést, a’ még akkor itt hatalmaskodó Lukács’ legnagyobb bosszúságára, hanem az őt a’ polgári hatóságnak adván át, leküldötte Komáromba, hol a’ vésztörvényszék által fölmentetvén, haza bocsáttatott. — Utána mindjárt Chebe Imre vámosi plébánost, és pedig minden előleges vád nélkül fogták be jó kedvükben a’ huszárok, ’s vitték először is a’ táborba; hol miután nem csak a’ közvitézek-, hanem még több tisztektől is piszkos, mocskos szidalmakkal illettetett volna, Győrbe küldetett, mellynek utszáin pajkos huszárok, szemtelen utszai gyermekek, ’s ingyenélő naplopók’ seregétől ujongás közt kísérteték. — E’ jó úr Győrött több napig fogva tartatván, miután hasztalan kérésének ellene vádlókat, hazabocsáttaték, és pedig a’ szenvedtekért minden elégtétel nélkül. Alig hogy ő megszabadult, behozaték Szerdahelyi Antal, szanyi plébános, ’s káplánja Pála János; ezek pár nap múlva haza eresztetvén, nyomban pótiák helyöket Szalontay György kapuvári plébános és alesperes, Jáky Ferencz osli, Császár István babothi lelkészek, és újra ismét Szerdahelyi Antal, ki a’ mint ezúttal kiszabadult, hogy mindég kéznél lehessen, többé haza sem ment, még csak a’ császáriak be nem jöttek. Míg az imént elszámláltakat kérdőre sem vonták, már a’ huszárok megint hozták Somorjay János, téti plébánost és alesperest, Pelzmann Pál nagy-vághi, Pádl József tóth-kereszturi, és Braun Ferencz páli plébánosokat; ezek jó ideig itt elzárva tartatván, nagyobb részt az első kihallgatás után szabadon bocsáttattak; Braunt, Szalontayt, Jákyt, Somorjayt, és Császárt kivéve, kiket 246
