Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)

MÁRFI ATTILA: Győr színészete a 19. század második felében, különös tekintettel az itt szerepet vállalt jeles egyéniségekre

Győr s^ínés^ete a 19. s^á^ad második felében

tént. Ráadásul olyan darabot vittek színre, a Borgia Lucréziát, ami Jászai kedvencei közé tartozott.106 A dráma végkifejletét adó csúcsjelenetben hat nemes ifjú ült körül egy gazdagon terített asztalt. A pompás lakoma végeztével Borgia Lucrézia felállt, és így szólt diadalittasan a lépre csalt, gyűlölt ifjakhoz:- Uraim, vegyék tudomásul, hogy valamennyinket megmérgeztem!

Feszült, döbbent csönd a színpadon, s a nézőtéren egyaránt, amikor az eddig a színfalak mögött italosán szunyókáló Körmendy Kálmán színész előtántorgott, majd a rivalda közepén erősen himbálózva megszólalt:- Na, ide se jövök többet vacsoráim...107

Persze a színészet nagyasszonyával próbák közben is nehéz volt szót érteni. Szinte megközelítheteden volt, attól a hittől és öntudattól vezérelve, hogy a legnagyobb magyar színésznőként mindent tökéletesen csinál. Egy alkalommal, éppen a „Kőmíves Kelemen”108 próbája közben az egyik társszerzőnek, Kárpáti Aurélnak voltak észrevételei Jászai boszorkány alakításával kapcsolatban, de nem merte közölni a nagyasszonynyal. A hálátlan feladatot végül is a főrendező, Hevesi Sándor vállalta fel, csendben intve az ifjú szerzőt: „Mirjával egt nem lehet, Mirja nem fogad el instrukdókat, vele másképpen kell. ” Azzal merészen odalépett a színésznőhöz és hosszasan dicsérte a szerepjátszása minden apró részletét. Jászai kissé gyanakodva, de figyelte a főrendezőt, majd a következő alkalommal pontosan úgy alakította a boszorkányt, ahogyan a dicséret körvonalazta, abban a hiszemben, hogy mindez a saját benső énjéből fakadt.109 110 111 De ezt a fajta közvetítést és sugalmazást kevesen merték felvállalni, illetve csak kevesektől fogadta el a nagy magyar tragika. Itt kell megemlítenem, hogy a jeles művésznő egy-egy előadásra való felkészülése során nem csak a saját szerepét tanulta meg, hanem a teljes darabot. Ezért aztán művészkollégáinak többször is el kellett tűrniük instrukcióit. S ha néha meg is orroltak ezért rá a színésztársak, mégis azt tartottak, hogy a Nemzeti társulata két részből áll, az első felét Jászai, míg a másik részt a többi színész alkotja. Krúdy Gyula pedig egyenesen így szólította meg egyik cikkében a nagy magyar tragikát: „Jászai Mari őfe/sége”.uo Azonban őfelségének is el kellett szenvednie mindazokat a fájdalmas helyzeteket, amelyek a szellemi nagysággal járnak. Többször érte kíméletlen kritika a kollégák részéről. Az „Antonius és Cleopatra” próbái közben partnere Nagy Imre, megunván a folytonos észrevételeket, kiigazításokat, így fakadt ki: „Kegyednek semmi sem tetszik. Mindent kifogásol, gyűlöli is a% egész társulat/’ni1 Gyenes László pedig így vigasztalta meg a sokszor tépelődő művésznőt: „...a túl nagy buzgalom rendszerint a tehetségtelenek tulajdonsága. ” De ez csak az egyik, talán nagyon is jellemző oldala színészkapcsolatainak.

106 Márfi Attila: Jászai Mari - A „nemzet tragikájának” széles jókedve. In: Győri Múeya 9/2001. Szerk. Korcsmáros György. Győr, 2001. 10-11.

107 Uo. 81.

108 a Nemzeti Síjnház 190 éve. I. m. 356. Az 1917. január 12-i bemutató előadáson kivül a darabot többször nem mutatták be.

109 Kárpáti Aurél I. m. 194-195.

110 Uo. 192.

111 Uo. 227.

135