Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
BANA JÓZSEF - BARNA Attila: Kísérlet a Pozsonyi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Győrbe telepítésére, 1921
Bana József - Barna Attila debreceni orvostudományi kart, s így a debreceni egyetemi tanács felfogása szerint a kooperáció a debreceni orvostudományi kar mielőbbi működését lehetővé tenné. Minthogy azonban a pozsonyi orvostudományi kar tagjai az egyetem kebeléből való kiválást az egyetem további fennmaradásának érdekében veszedelmesnek tartották, s ezt a debreceni egyetem tudomására is adták, a debreceni egyetemi tanács akként határozott, hogy a pozsonyi orvostudományi kar megnyerése végett kész a mi egyetemünk másik két fakultását is felhívni a debreceni egyetemmel való kooperátiós működésre addig, míg egyetemünk eredeti székhelyére vissza nem térhet. Az eszme egyetemünk orvoskara előtt nem volt idegen, mert hiszen az orvosprofesszorok Debrecenben biztosítottnak látták tudományos és tanítói működésük lehetőségét, a másik két kar ellenben csak a végső esetben lett volna hajlandó Debrecenbe menni, annyival is inkább, mert reájuk ott tulajdonképpen nincs szükség. Jóllehet a pozsonyi egyetemről folyt ilyen irányú megbeszélések folyamán a debreceni egyetemi tanács csak a pozsonyi egyetemmel való kooperációt emlegette, a debreceni egyetem ugyanekkor azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy a kooperációnak a kolozsvári egyetemre való kiterjesztése lehetséges volna-e vagy sem. Úgy látszik, arra az eredményre jöttek, hogy lehetséges, s ez alapon 1920. november hó 26-án tartott tanácsülésükön a következő megállapodásra jutottak: A debreceni egyetem Tanácsa a trianoni békének kényszerű ratifikálása után első szavát a száműzött egyetemekhez intézi, szeretettel híva, szeretettel kérve őket a testvéri együttműködésre. „Úgy érezzük — hangzik a tanácsi átirat —, hogy ez nemcsak etikai kötelességünk, ezt diktálja a helyes meggondolás is. Ha ugyanis a számkivetett egyetemek Isten segedelmével székhelyeikre rövidebb időn belül visszatérhetnek, úgy a különműködésükre fordított befektetések jórészt kárba vesznének, míg együttműködés esetén egyetemünket fejlesztenék. Ha pedig a sors úgy akarná, hogy a testvéregyetemek számkivetése hosszabb időn át tartana, úgy kétségtelen, hogy a Csonka- Magyarország anyagi és most rendelkezésére álló kulturális erői nem lennének elegendők ahhoz, hogy négy egyetem sikeres működését biztosítsák és így mind a négy egyetem lassú elsorvadása következnék be. Együttműködve pedig hatalmas tényezői lennének a magyar kultúrának. Azt gondoljuk, hogy az együttműködés mellett is biztosítható úgy a majd ötven éves, fényes múltú kolozsvári egyetemnek, mint a velünk legszorosabban egytestvér pozsonyi egyetemnek megfelelő önállósága.” A debreceni tanács átirata azonban vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk. Bármily nemes volt is ugyanis a gesztus, amellyel egyetemünket kooperációra meghívta, kétségtelennek látszott, hogy a tulajdonképpeni indító ok az egyetem saját külön érdekeinek biztosítása volt. A debreceni egyetemnek nem annyira a két száműzött egyetem tanáraira, mint inkább a két egyetem évi dotációjára volt szüksége, hogy azzal nagyobb arányú befektetések legyenek eszközölhetők, s így az egyetem öt-hat fakultással, teljesen felépült és felszerelt klinikákkal, laboratóriumokkal és intézetekkel Kelet- Magyarország kulturális központjává fejlődjék. Ámde a mi egyetemünk a jelenlegi 38
