Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÉRLEG - ISO GERGELY: A kereszt erősíti a gyengét. Boldog Apor Vilmos tevékenysége az üldözöttek védelmében
Mérleg A KERESZT ERŐSÍTI A GYENGÉT - BOLDOG APOR VILMOS TEVÉKENYSÉGE AZ ÜLDÖZÖTTEK VÉDELMÉBEN KÖZREADJA: Soós Viktor Attila (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 21.) Győr, 2015. 236 o. A 20. század történetéről egyre inkább szokássá, közhellyé vált úgy vélekedni — főképp talán értelmiségi-bölcsész körökben —, hogy az emberiség ennél még sohasem süllyedt mélyebbre. És valóban, a 20. század szörnyűségei, két világháború, a totalitárius, terrorra épülő diktatúrák, a számtalan, irgalmat nem ismerő, fölfoghatatlan népirtás (ezek közül legközismertebb a holokauszt) joggal alapozza meg ezt a véleményt. A történésznek épp ezért hatalmas a felelőssége abban, hogy a közelmúlt eseményeit — merthogy a 20. század történetét sokkal inkább érzékeljük a következményeiben saját életünket is befolyásoló eseménysornak, mint pátoszos és távoli történelemnek — feltárva igazságot szolgáltasson az igazságtalanul meghurcolt, nyomorba döntött vagy éppen meggyilkolt emberek millióinak. A történészekhez képest is kiemelkedő felelőssége és szerepe van az egyháztörténésznek. Amellett és azon fölül, hogy az európai kultúrának — talán joggal nevezhetjük így — a legmeghatározóbb eleme a keresztény értékrend, sokunk számára a kereszténység lelkiismereti, hitbéli kérdés is. És így számunkra belső, keresztényi kötelesség az igazság föltárása, a múlt — akár egyéni, akár társadalmi, akár, ha az ügynökkérdést (az egyházi személyeknek a kommunista állambiztonságba való beépítettségét) nézzük, egyházi — bűneinek az Isten színe elé való vitele és ott bűnbánattal történő letétele, mert csak így részesülhetünk a megbocsátás kegyelmében. Az egyháztörténésznek pedig ebben a folyamatban — a megbocsátás folyamatában —, a bűnök megvallása terén, kulcsfontosságú szerep jut. A 20. század borzalmai és azok feltárása iránti elkötelezettség azonban csak a mérleg egyik serpenyője. Ha nem lett volna ez a végletesen szélsőséges kor, valószínűleg soha nem válhattak volna példaképpé az igazságért, az alapvető keresztényi és emberi értékekért való kiállásuk miatt olyan személyek, mint Apor Vilmos és Mindszenty József római katolikus részről, Ordass Lajos és Dóka Zoltán evangélikus részről, Ravasz László református részről, a politikai élet részéről pedig például Sulyok Dezső. Az ő megalkuvást nem tűrő, szilárd keresztényi alapokon álló erkölcsi álláspontjukat csak a szélsőséges kor kontrasztjába helyezve láthatjuk meg és érthetjük meg igazán. Az, 252
