Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Horváth József A registrom mellett leggyakrabban az adóslevelek említtetnek a testamentumokban; sokan hivatkoznak létére, különösen nagyobb összegek esetén: Gyurkouith György pl. 1649-ben egy 300 forintos kintlevősége kapcsán.50 Fontosságát mutatja, hogy többen hivatkoznak arra: az említett ügyről adóslevelük nincs, de ha felgyógyulnak, igyekeznek azt megszerezni. De érdekes és sokatmondó nemes Benkouit Péter megjegyzése is: „Posgai Miklós Pap Sogor Uramnak' volt adós 200 forinttal, amit már megadott neki, de az „ados leuelem ot marni'.5I A végrendeletekben kisebb számban más típusú - vagy esetenként más néven említett - iratokra is hivatkoznak; ezekre itt és most csak egy-egy példát hozhatok. Vajda Margit 1636-ban azt írja: „Cgápari Uramotpediglen mindenről contentaltam, ag melynél pechetes levelem uagion rolal’52 Két évvel később Maykouich András arra hivatkozik, hogy egy adósságáról, mely pénzről a „fassio” a káptalanban vagyon, annak egy évre járó interessét (kamatát) megadta, és erről „quietantiam” is van.53 Egerszegi György 1648- ban azt is testamentumába foglaltatja, hogy nénjének javai a „Transactionalis levél” szerint négy részre osztattak, melyből mind bátyja, mind a többi osztályos atyafi kivette a részét.54 Többszörösen is érdekes Bandy György sajkás hadnagy 1633-ban kelt rendelése: ő sági házát és szőlőjét „ag Donatio lelteinek conuentioia sgerenf' öccsének hagyja „leueleuel eggiut"\ szolgájának és szolgálójának pedig fizessenek meg testamentárius uraimék, „agmint ag kalendáriumbanfeliegeguefittesek''.55 Bár a példákat még hosszan sorolhatnám, itt már csak az 1652-ben Semberger Máté házastársaként testáló Földesi Judit szavait idézem: „Van égi kis köniuecgke, mellnek két leuelen, minden adósságok megh vannak Írva, kik liquidum debitumok leuen, semminemű el tagadas nem admittaltathatik, agon köniuecgke megh uan jegiegve Sub Uteris A. B.” — mondja; a következő pontjában viszont az olvasható, hogy Győrött a Duna kapunál vagyon egy Parti nevű pék, aki búza árában 112, vaj árában pedig 5 forinttal adós neki, mely adósságról „Barnásunk' van mind a két részről.56 Ezen testáló esete talán a korszakra jellemző kettősséget érzékelteti: az írásbeli feljegyzések terjedése mellett még a rováspálca is használatban van! Az előbbihez még egy apró adalék: Kamarasy Ferenc házastársa, Myzaros Ilona 1649-ben zálogba adott tárgyait sorolva említi, hogy van egy pohara egy Gener nevű németnél vagy annak feleségénél, ő meg tudja mondani, mennyiben, „tudom vagyon czedulaja róla”.57 Összességében tehát azt mondhatom, hogy a 17. századi győri testamentumokban meglehetősen nagy számban találhatunk utalásokat más írásos dokumentumokra, melyek azok jelentős bizonyító erejére is utalnak. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy számos testáló nem bízza az ügyet csak a „papírra”; az 5« HORVÁTH 1996. 152. o. sí HORVÁTH 1996. 174. o. 52 HORVÁTH 1996. 46. o. (A dőlttel szedett rész betűhív közlés.) 53 HORVÁTH 1996. 62. o. (Quietantia: elismervény.) 54 HORVÁTH 1996. 149. o. 55 HORVÁTH 1996. 27. o. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 56 HORVÁTH 1996. 171. o. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 32 HORVÁTH 1996. 153. o. 68
