Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)

KOLLÁR Artúr András: „Emlékezés a halottaknak! Dicsőség az élőknek! Kenyér a rokkantaknak!”

Em lékedé s a halottaknak! Dicsőség a% élőknek! Kenj ér a rokkantaknak!

drb apró szőrme, 15 garnitúra boá-muffot, 245 pár meleg gamásnit, 11 pár kesztyűt, 12 pár harisnyát, 4 drb bundát juttatott dicsőén harcoló katonáinknak.

Ha tekintetbe vesszük, hogy az országos hadsegítő hivatal fedezi egyes cikkekben a még mutatkozó hiányokat, zászlóaljunk téli felszerelése a társadalom, különösen a győri hölgy közönség jóvoltából teljesen fedezettnek tekinthető a lábszárvédők, meleg alsóruhák, s prém neműek kivételével, miért is kérem a hölgy közönséget, hogy esetleges karácsonyi adományokkal főképp ezeket a hiányokat kegyeskedjenek pótolni.

Tauscher Béla vadászkapitány

* * *

1914. december 13.

A győri vadászok vitézsége

Fiúméból jelentik az Alkotmánynak: A napokban érkezett Fiumébe az Ivangorod melletti Berdzjeca közelében hősi halált halt Dr. Kovács Jenő 11. számú vadászgászlóaljbeli tartalékos zászlós utolsó levele, melyet itt lakó atyjához intézett. A levél a Győrmegyéből sorozott tizenegyes vadászok vitézségét hirdeti és a személyes vonatkozású részletek kihagyásával ekképpen

szól:

Kora reggel indultunk el éjjeli állomásunkról, térdig érő sárban, tíz óra felé előőrseink hírt hoztak az orosz hadállásokról. Siettünk minél előbb kifejlődni, és futólépésben mentünk a községig, amely állásaikat eltakarta. Nekünk a község jobb oldala jutott és alig hogy végigmentünk a kertek alján, láttuk, hogy az orosz 1200 lépésnyire ugrál a sáncai szélén. Ez a rész tehát nem várt minket. Tüzelni kezdtünk, ami nagy pánikot idézett elő köztük. Amikor láttuk, mennyire meg vannak az oroszok zavarodva, felhasználtuk az alkalmat és rövid időközökben előretörtettünk. Bár időközben ők is rettenetes lövöldözésbe kezdtek, a mi oldalunkon ugyancsak gyakran hangzott fel a „Feuer einstellen’’ és a „Vorwaerts” vezényszó és rajvonalaink 80-100 lépéssel rohantak elére, hogy magukat földre vetve új tüzelésbe kezdjenek.

Valami kimondhatatlan lelkesítő hangulat vesz ilyenkor rajtunk erőt. Ezt leírni nem lehet. De van benne valami földöntúli, amikor a legerősebb golyózáporban, mint a fergeteg száguld előre egyik szakasz csatavonala után a másik. Mert egyikünk sem akar lemaradni, sőt versenyezünk az elsőbbségért.

55