Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
KOLLÁR Artúr András: „Emlékezés a halottaknak! Dicsőség az élőknek! Kenyér a rokkantaknak!”
Emlékezés a halottaknak! Dicsőség a% élőknek! Kenyér a rokkantaknak! szükséges volt a njó fej és jó styem, gyors helyzetmegítélés”, míg a közkatonáknak ügyesnek, fürgének és jó lövésznek kellett lenniük.9 Az ezekben az alakulatokban szolgálatot teljesítő katonákat jobb és könnyebb puskával látták el, hogy feladatuknak maradéktalanul eleget tudjanak tenni. Egyenruhájuk kisebb változtatásokkal fennállásuk végéig szinte ugyanaz maradt: szürke ruha, zöld hajtóka és vadászkürttel vagy kakastollal díszített kalap (a győri tizenegyeseknek a vadászkürt volt a jelvénye.)10 A Habsburg Birodalom katonai vezetésének célja a megkülönböztetés, az emberanyag kiválasztása, a jobb és hatásosabb fegyverrel történő ellátás, valamint a komoly kiképzés és célzási precizitás hangsúlyozásával olyan zászlóaljak létrehozása volt, akiket elit alakulatokként vethettek be az adódó katonai konfliktusokban. A győri 11. Tábori Vadászzászlóalj rövid története 1914-ig A vadászzászlóaljat 1813-ban állították fel egy, az ugyanebben az évben, Bécsben alakult bizottság döntéséből fakadóan. A bizottság célja eredetileg egy új kiképzési metódus kidolgozása volt, melyet 1813. május 30-ára el is készítettek. Ezt követően gyors elhatározással rendelték el a már meglévő 9 vadászzászlóalj után a 10-11-12. zászlóaljak létrehozását.11 Az ausztriai Kremsben alakult meg a 11. tábori vadászzászlóalj 1813. augusztus 5-én, amit az egység az évek múlásával nem feledett, és rendszeresen megünnepelt. Legénységét előbb Belső-Ausztria, majd Lombardia, végül pedig a Dunántúl szolgáltatta. Állomáshelyei rendszeresen változtak, ezek közül a nevezetesebbek Jagerndorf, Budua, Mailand, Kőszeg, St Pölten, Gradiska és Győr voltak. Megalakulása után 1813 novemberében a zászlóalj élére báró Ensch századost rendelték. Az ő parancsnoksága alatt vonultak hadba és estek át a tűzkeresztségen 1814. február 8-án a Minicio melletti csatában, ahol azokkal a francia csapatokkal ütköztek meg, amelyek Napóleon lipcsei veresége után még Eszak-Itáliában maradtak. 1815-ben Olaszország legdélebbi pontjáig nyomultak előre a vadászok, majd Dél- Franciaország irányába fordulva meneteltek tovább, ahol a Rhone völgyében teljesítettek szolgálatot. A Szent Szövetség az 1820-as forradalmi hullám következtében kitört dél-itáliai „rendcsinálásra” Ausztriát hatalmazta fel. Ebből fakadóan Sziléziát megjárva 1820-ban ismét Olaszországba került az alakulat és 1822-9 A későbbi közös véderőtörvény is a vadászcsapatokhoz sorozott újoncoktól azt követelte, hogy puskával bánni tudó lövész, erdész, erdőkerülő, vadász, továbbá, hogy ügyes, jó szemű legyen és végül, hogy testmagassága 173 cm-t ne haladja meg. In: Vitéz Németh Lajos: Aranylapok. Budapest, 1940. 4. old. 10 Egy 1917-es jelvény alapján: kör alakú jelvény, előoldala tűzzománcozott. A jelvényen fehér mezőben egy zöld babér- és tölgykoszorú díszeleg, melynek alsó részén egy vadászkürt, s annak közepén pedig a 11-es szám, az egység hadrendi száma foglal helyet. A Fehér középrészen a világháború három évében telt szolgálatot tűnteti fel a készítő, 1914-1917. Az évszámok alatt az alakulat német nevének rövidítése található: FJB (Feld Jager Batallion, azaz Tábori Vadászzászlóalj) Ennek a jelvénynek a mérete 36x35 mm, vastagsága 3 mm, míg a tömege 10 gramm. In: Kenyeres Dénes: A császári és királyi 11. sz. (győri) Tábori Vadászzászlóalj jelvénye. In: Érem 2002/1 sz. 37-38. old. 11 Franz Alberti de Poja: Geschichte des K und K Feldjagerbatallions Nr. 11. Kőszeg, 1905. 326. old. 45
