Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
IN MEMORIAM BARS! ERNŐ (Nagy Péter)
In Memórián delem születésének 300. évfordulóján, 1976-ban. Alkalmi néptáncegyüttessé alakulva fergeteges sikerrel adtuk elő a sályi lakodalmast Sályban. A Tanár Úr ott volt énekzenei tárgyú zárótanításomon és azzal bocsájtott útra, hogy „hát csak vigyázzon a tehetségére, fiam!”. A tanítóképző után, 1978-ban az akkor alapított Bartók Béla Megyei Művelődési Központba kerültem; itt az éneklés, furulyázás mellett néha szervezőként is részese lehettem a Tanár Úr előadásainak. Már újságíróként 1995-ben kaptam felkérést Bana Józseftől, a Győri Tanulmányok szerkesztőjétől, készítsek interjút a 75 éves Barsi Ernővel. Az írás Őrijük meg hagyományainkat! címmel jelent meg a Győri Tanulmányok 16. számában (1995. 135-144). Az interjút 15 évvel később átvették a 90 éves dr. Barsi Ernőt köszöntő kiadvány szerkesztői is (Dr. Barsi Ernő 90 éves — kiadja a Magyar Kultúra Kiadó Kft., 2010). Magyarság, európaiság A Sárospataki Kollégium és a Budapesti Zeneakadémia — e két intézményben szívta magába Barsi Ernő a magyar és az európai kultúrát. Tőle tudjuk, hogy magyarság és európaiság a kultúrában egymástól nem elválasztható fogalmak. Hányszor mesélt tanítványainak arról, hogy Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő éneke annyira megtetszett Beethovennek, hogy zongorakíséretet írt hozzá, sőt felhasználta IX. szimfóniája utolsó tételében az Örömóda dallamának megformálásához. Lám, a mi hangunk is benne van az emberiség nagy himnuszában — mondotta gyakran. S valóban, ha elénekeljük Kisfaludy Magyar szüretelő énekét (Édes, kínos emlékezet / Óh Badacsony szürete! / Mulatságos gyülekezet, / Óh rabságom kezdete), magunk is meggyőződhetünk a dallam hasonlatosságáról. Kisfaludy Sándor európai műveltségéről Eötvös József tollából származó anekdotát idéz: két angol lord igazi vad magyart akart látni Mária Terézia nemesi testőrségéből; megkérték hát Esterházy herceget, a nemesi testőrök kapitányát, mutasson nekik egyet. Benyitnak Kisfaludyhoz és azt látják, amit vártak: egy ifjú csizmában, zsinóros nadrágban, de mellény nélkül hosszú szárú pipát szív. A herceg beszél vele magyarul, németül, majd latinul. A két lordot meglepi, hogy a vad magyar milyen jól beszél két idegen nyelvet. A herceg ezután franciára váltva kérdi tőle: mit dolgozik épp most? - Tassot fordítom olaszból nemzetünk nyelvére - válaszolja Kisfaludy. Dr. Barsi Ernő hosszú élete során több ezer előadásához jegyzeteket készített, s az 1970-es évektől kezdődően, mikor a hordozható magnó ezt már lehetővé tette, az előadások egy részét rögzítette is. E gazdag forrásanyag még feldolgozásra vár, ami az elkövetkező évek, évtizedek során remélhetőleg a Magyar Kultúra Kiadó és Győr Megyei Jogú Város Levéltárának együttműködésében, a tanítványok közreműködésével valósulhat meg. Az a fajta tudós volt, aki nem elégedett meg azzal, hogy a népi kultúra kincseit — népdalokat, népszokásokat, vagy éppen a XVIII. századi sárospataki diákdalokat — csupán összegyűjtse, s feldolgozva, rendszerezve közreadja egy tudományos folyóiratban, könyvben. A tudományos publikációk mellett (lásd: Sály falu %enei művelődése című tanulmánya pályája elején, vagy A %ene egy sályi pásztor életében című könyve az Akadémiai Kiadó gondozásában) gondoskodott arról is, hogy az összegyűjtött anyag közérthető 140
