Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
_A győri hospesek A.rp ád-kori privilégiumai Egy magánjogi rendelkezés A tipikusan közjogi jellegű szabadságok mellett a hospesközösségek privilégiumai kisebb-nagyobb mértékben tartalmaznak magánjogias rendelkezéseket is.27 A győri népek 1240. évi levelében öröklési jogi szabályt találunk, amely a fiútestvér, a feleség és a leánygyermek öröklését is lehetővé teszi. A várszervezeti gyökerekre és az ispáni hatalom fennállására utal azonban az ispáni öröklés fenntartása. A privilégium értelmében: „ha közülük valaki, akinek eg anyától származó fiútestvére van, utód nélkül halna meg ne mondják örökös nélküli halottnak, hanem édesfivére örököljön utána, mintha fia volna; ha pedig édefivére nincs, a halott vagyonának fele törvényesen szálljon feleségére és lányára vagy lányaira, ha vannak neki, felét pedig a% ispán kapja meg ha egyáltalán nincsen lestfirmasfija, a hagyatéki vagon harmada legen a feleségé, két részpedig az ispánt illesse, ahog méltányos és megszokott”. Az 1240. évi privilégium után A középkori magyar településeket elemző írásában Granasztói néhány sorban megemlékezik a győri népeknek az 1240. évi és az 1271. évi privilégiumok közötti helyzetéről is. E kérdéskörben jogtörténeti szempontból két tényező jelentős. Egyrészt, miután a tatárok és az osztrák herceg az 1240-es évek elején jelentős pusztítást végeztek a térségben, a század közepén új vendégtelepesek érkeztek ide.28 Másrészt a győri népek között nem csak királyi (szabad), hanem püspöki és káptalani fennhatóság alatt élő népelemek is voltak.29 A legnagyobb szabadságot természetesen a nem püspöki vagy káptalani népek élvezték. A győri hospesek 1271. évi privilégiuma A fentiek alapján felmerül a kérdés: kik kapták 1271-ben V. Istvántól, Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királyától a győri vendégeknek (hospites nostros de Iaurino) címzett privilégiumot? Az oklevél rendelkezéseiből az olvasható ki, hogy a hospites kifejezést a király a saját fennhatósága alatt élő, tehát nem a püspöki vagy káptalani népek megjelölésére használja. Elmondja ugyanis, hogy: „korábban mondott vendégeinkhez (hospitibus nostris memoratis) csatoljuk és társítjuk a gőri püspök és káptalan népeit (populos episcopi et capituli Iauriensis), akik uganebben a városban az itt lakó vendégekkel eg üti laknak Az oklevél tán legfontosabb szerepe azonban éppen az, hogy mindezen népelemek jogállását alapvetően egységesíti, mondván, a püspöki és káptalani népek „ugyanazt a szabadságot és ugyanolyan értelemben élvezzék, mint amellyel a korábban említett vendégeink rendelkeznek. Egyeden kivételt határoz csak meg a király: „fenntartva ayt, hog a fóldbért vág adót, amellyel a gőri püspöknek vág káptalannak tartoznak, elöljárójuk pünkösd nyolcadán (vagis a pünkösdöt követő vasárnapon, Szentháromság vasárnapjánj egészében fizettesse meg uganezen 27 hús jó Balázs. Private law elements in the privileges of the hospes communities in Hungary along the 13th century. In: Possessio ac iura in re. Z dziejów prawa rzeczowego. Krakow, 2012. 101. o. 28 Granasztói 1980. 92. o. 29 Granasztói 1980. 92. o. 117
