Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai Gazdasági jellegű szabadságok Az érdemi rész elején felsorolt gazdasági jellegű szabadságok első eleme az imént említett kötelezettséget módosítja, amikor a király elrendeli, hogy „bármely manójából húsz köböl bort adjanak a győri ispánnak, és Szent-Mihály ünnepén egy pondust (nehezéket) hasonlóképpen minden mankóból a pohárnokok ispánjának, semmi mást nem tartozván neki szolgáltatni, és egyáltalán nekünk se tartozzanak semmivel". A következő rendelkezések a várszervezeten belüli kötelezettségekre utalnak, igazolva a hospesközösségek és a várszervezet kapcsolatáról korábban írtakat, kifejezetten várnépeknek nevezve a levél címzettjeit: „ezek az emberek sem szállással, sem szabadok dénárjával, sem ökrökkel, sem füstpénzzel, sem illetékkel a szpznagynak ne tartozzanak, ne is legyen szpznagyuk, ahogyan az más vámépeknél lenni szokott”. Érdekesség ehelyütt, hogy a latin oklevélben a fistpenz (egy másik közlésben fekespenz)22 magyar szóalak szerepel. Az ispánnak járó szolgáltatásokat is enyhíti a király, először: „az előbb említett adósságukon túl adomány vagy élvezet címén az ispán tőlük semmit ne követeljen”, másodszor: „az ispán náluk ne szálljon meg esetlegesen odamenvén, visszamenvén vagy más módon áthaladván náluk hosszabban ne időzzön, és ellátást igazságosan, megkárosításuk nélkül kapjon ”. Az utóbbi rendelkezés értelmében tehát a győri népek nem kötelesek elszállásolni az ispánt (valamint ellátni őt, kíséretét és lovaikat!), ha mégis így tesznek, az ispán köteles illő ellenszolgáltatást adni nekik. A gazdasági mentességekkel összefüggésben, a kedvezmények tényleges érvényesülése érdekében rendeli azt is IV. Béla, hogy „a mi vagy embereink ügyintézése címén sem tartozzanak adni semmit; hanem csak a levelüket, mely tartalmazza, hogy miből és mennyit tartoznak adni, kelljen nekünk bemutatniuk ”. A száznagyra vonatkozó rendelkezések után szerepel a „legyen maguk közül közös akarattal választott elöljárójuk (,uillicus)” mondat, ez azonban jellemzően a bíráskodási szabadság alaprendelkezése. Gazdasági jellegű ellenben az oklevél érdemi részének végén található parancs, miszerint: „a tizedszedőket és a pénzverőket jó hírű, birtokkal rendelkező várjobbágy (iobbagio castri bone fame) segítse, és a tizedszedéskor minden man fiából két dénárt kapjon, amely az ispánnak fizetendő”. Súlyos büntetés terhe mellett korlátozza azonban tovább az ispán jogait a király: „a tizedszedés során pedig semmit ne kapjon az ispán, és bizonyos árként se adjanak neki semmit, tudván, hogy ha az ispán az említett követelményekben engedékenynek vagy hanyagnak bizonyul, tisztségétől megfosfiasson, és a király haragjával szembesüljön Bíráskodási szabadság Árpád-kori hospesközösségeink legfontosabb kiváltsága a bíráskodási szabadság volt, melynek elemei a szabad bíróválasztás és az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb jogosultságok.23 Hasonlóan más hospesközösségek privilégiumaihoz, a győriekében is ez a szabadság részesült a legrészletesebb szabályozásban. 22 Nagy Imre - Páur Iván — Ráth Károly - Véghely Dezső'. Hazai okmánytár I-VIII. kötet. Győr, 1865-1873., Budapest, 1876-1891. (= HO) III. 5. 23 László Balázs. Bíráskodási szabadság a XIII. századi hospesközösségekben. In: Studia Iuvenum 115
