Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
A győri hospesek Arpád-kori privilégiumai A győri hospesek Az Árpád-kori magyarországi hospesközösségek körében a győri vendégek jogállása önálló vizsgálatra érdemes, mivel (ellentétben e közösségek többségével) két, fejlődésük különböző szakaszaiban kapott szabadságlevelük is fennmaradt. Győrt egyébiránt egy ismeretlen francia dominikánus szerzetes 1308-ban írott tudósítása is az ország akkori legjelentősebb települései között említi.12 Utalva tehát a korábban írtakra, a győri hospesek 1240. évi privilégiumában IV. Béla még a győri várnépek szabadságairól beszél, és a későbbi oklevelekben olvasható „hospites nostri” (vendégeink) kifejezés helyett az „üdémpopuli” (ugyanezen népek) megjelölést használja.13 1271-ben V. István már a „hospites nostros de laurino” (győri vendégeinket) kifejezést alkalmazza.14 Itt tehát a hospes már a hospesközösségben élők státuszát jelöli, és nem külföldi származásukat. E kettő közötti állapotra mutat például a barsiak 1240. évi levele, amelyben már hospeseknek nevezi őket a király, de még a várispánnak járó szolgáltatásaikat is fenntartja.15 Az arenga-szövegek és a ius regium Granasztói György hangsúlyozza, a települések privilégiumainak kibocsátása a 13. század végéig alapvetően a király joga volt.16 A privilégiumok adása tehát, akárcsak a tisztségek adományozása, a ius regium (királyi jog) egyik fontos eleme. A ius regium pedig nem más, mint a király közjogi állását meghatározó olyan jogszabályok összessége, amelyek a király számára valamely politikai vagy gazdasági előnyt biztosítanak,17 tulajdonképpen mindaz, amitől tartalmi értelemben király a király. A királyi jogra gyakran maguk az oklevelek is utalnak, az úgynevezett arengaszövegben, amely az oklevél érdemi részének valamilyen általános filozófiai, teológiai, jogi tartalmú gondolatot megfogalmazó bevezető eleme,18 és amelynek terjedelme egyetlen rövid mondattól az oklevél érdemi tartalmát is meghaladó hosszúságig terjedhet a tartalomtól is függően. A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai közül az 1240. évi levél rövidebb, az 1271. évi hosszabb, közvetlenebb utalást tartalmaz a királyi hatalomra és jogra. IV. Béla levelében ez áll: „miután a% irgalmas istentől megkaptuk a% ország irányítását" (post adeptum deo propiáo regni regimen). V. István pedig a következő gondolattal vezeti fel rendelkezéseit: „miként a népek sokaságában a királyok dicsősége és tisztelete a kormányzással gyarapszik, úgy kell gondoskodni az ország védelme erősségeinek és az alattvalók különféle javainak megőrzéséről” (sicut in multitudine gentis regum gloria et honor attenditur in 12 Granasztói György. A középkori magyar város. Magyar História. Gondolat, Budapest, 1980. (= Granasztói 1980.) 86-87. o. 13 Stephanus Ladislaus Endlicher. Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana. Sangalli, 1849. (=MA) 448. o. 14 MA 526. o. 15 Wendel Gusztáv. Árpádkori új okmánytár I-XII. kötet, Pest-Budapest, 1860-1874. (= ÁÚO) VII. nr. 65. 16 Granasztói 1980. 80. o. 17 Pámityky Mihály. De iure regio Hungarico tempore regum stirpis Arpadianae. A magyar ius regium az Árpádházi királyok korában. Budapest, 1940. (= Pámiczky 1940.) 7. o. 18 Sagntpétery Imre: Magyar oklevéltan. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1930. 19-20. o.; Béli 2000. 45. o. 113
