Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Szakái Gyula gyárat 1887-ig maga vezette, majd átadta a fiának. A második nemzedéket képviselő Kohn Ignác már nem a gyakorlatban tanulta meg a szakmát, a bécsi egyetemen mérnöki diplomát szerzett. A vállalkozást 1910-ben szervezték részvénytársasággá. A részvények 25,1%-át a már jól ismert Wiener Bankverein szerezte meg, a többség azonban a család kezében maradt. A gyár további sorsáról sajnos nincsenek adataink. Azt még tudjuk, hogy az 1910-es években megszerezte az Ottoman Oil co. ltd. smyrnai olajgyárának részvénytöbbségét, a Holländische Firnisfabrik Gebrüder Alberdingtz klosterneuburgi telepét, és tulajdonába került egy lembergi olaj gyár is. Ez a prosperitásra utaló terjeszkedés a húszas években megszakadt, sőt a válság jeleire utal, hogy a harmincas évek elején a részvények zöme az angol Unilever tröszt birtokába került. A család távozott Győrből. Az alapító, Kohn Adolf utolsó éveit Bécsben töltötte, fia, pedig Budapestre költözött és onnét irányította még megmaradt vállalkozásait.27 Figyelmet érdemel viszont, hogy az 1910-es évektől kezdve az üzem vezető tisztviselői között az egykori gazdag gabonakereskedők fiai bukkantak föl. Nagel József főmérnök és Fleischmann Elek intéző dúsgazdag gabonakereskedő családok leszármazottai voltak. Az igazgató, Hacker Jenő családja is tekintélyes, régi kereskedőfamília. A kereskedőből a gazdasági értelmiséggé válás intragenerációs útját szépen mutatják ezek a pályák. A másik jelentős olajgyár, amiről szerencsére már részletesebb adataink vannak, a magáncég részvénytársasággá alakulásának sikeresebb útját mutatja. Az alapító, Meller Ignác 1852-ben született egy Győrtől 50 km-re fekvő településen, Mihályiban.28 Középiskoláit már itt végezte, majd Sopronban és Triesztben szerzett kereskedelmi gyakorlatot. 1877-ben apósa olajgyárában lett cégvezető, majd 1893-tól önállósította magát. A kereskedőből (családja) lett gyáriparos olyan self-made man volt, aki családi segítséggel nagyon korán, 25 évesen vezető beosztásba került, de igazi önállóságra csak 41 évesen (1893-ban) tudott szert tenni. Mint a gazdasági elit élcsoportjában lévő polgároknak, neki is legalább féltucat fontos intézménnyel volt kapcsolata. Igazgatótanácsi tagja a Győri Első Takarék- pénztárnak és a győri Lloyd társaságnak, kereskedelmi és iparkamarai beltag, az izraelita hitközség alelnöke stb. A kortársak úgy emlékeztek meg róla, hogy „egyike azoknak, akiknek nevéhez fűződik Győr gyárvárosi jellege és Dunántúl ipari, kereskedelmi és kulturális gócponttá fejlesztése.”29 Felesége Austerlitz lány volt, akárcsak Kohn Adolfé. Az indulásnál a házassági stratégia biztosan segített, hiszen apósának komoly olaj- gyár-érdekeltségei voltak szerte a monarchiában. 27 Vörös Károly: i. m. 333. o. 28 Győri Életrajzi Lexikon (1999) (szerk. Grábics Frigyes et. al.) Városi Könyvtár, Győr, 227. o. 29 Palatínus József - Halász Imre (szerk.) (1931): Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony k. e. e. megyei Fejek. Pohárnik Pál, Győr, 206. o. 38
