Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)

I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város

Szakái Gyula lakásba költözött be családostul. Letelepedési szándéka komoly lehetett, mert megszerezte a magyar állampolgárságot is. A monarchia felbomlása után azonban visszatért Bécsbe. Lederert nem érdekelték a presztízsszempontok. Az igazgatótanács elnö­ki tisztségét sem vállalta, inkább a háttérből irányított. Tudatosan töre­kedett arra, hogy az igazgatóságba befolyásos embereket válasszanak be. Ezért találkozhatunk egy győri vállalat igazgatótanácsában Perczel De­zső volt belügyminiszterrel, Lukács Béla valóságos belső titkos tanácsos­sal, országgyűlési képviselővel és még legalább fél tucat vezető személyi­séggel. A korábbi meghatározó győri vállalkozók ezzel fokozatosan kiszo­rultak a vezetésből. Az új típusú szakértelmiséginek tekinthető Wottitz testvéreket viszont megtartotta ebben a pozícióban. Mint már említettük, Lederer gründoló típus volt, aki Győrben sem elé­gedett meg egy vállalat létrehozásával. Korábbi tapasztalatai alapján ér­deklődése a gépipar felé fordult. 1896-ban „Győri Szeszgyár és Finomító Rt.” aláírással kérvény érkezett a polgármesteri hivatalhoz vagongyár alapítására. Lederer ekkor még Bécsben élt és innét irányította szerte­ágazó vállalkozásait. Ehhez a munkához viszont segítőkre volt szüksége. Az 1880-as években Győrben is megjelent az értelmiségtípus, aki műsza­ki, közgazdasági vagy jogi ismeretei alapján az új vállalkozási formához, a részvénytársaságokhoz kapcsolódva erősítette meg, sőt több esetben ezek segítségével vívta ki magának az elitpozíciót. A Wottitz testvérekről már volt szó, akik ennek az új gazdasági értelmiségnek a mintaadó tí­pusai voltak. Wottitz Károly 1842-ben született Győrben. A jogi és közgazdasági dip­lomáját Bécsben szerezte, majd a Wiener Bankverein magyarországi be­fektetési igazgatóságán kezdett dolgozni. Tapasztalatának köszönhetően meghívták a szeszgyár alapításához, aminek azután végig meghatározó személyisége maradt. A válságos időben ő szerezte a kapcsolatot a bécsi bankkal, majd Lederer Ágostonnal. Testvére, Wottitz Gusztáv ugyancsak jogász-közgazdász volt. Korántsem kezdőként, bő tapasztalatok birtoká­ban, 1895-ben, 40 évesen került vissza szülővárosába. A Szeszgyárban rö­videsen kereskedelmi igazgató lett. Igazi karrierjét viszont a vagongyár­ban futotta be. Aktívan részt vett az üzem létrehozásában, kereskedelmi igazgatói pozíciója után a részvénytársaság elnöki tisztségét is betöltötte. Az alakuló vagongyár és a már működő szeszgyár a jogi különválás elle­nére nagyon egymáshoz volt kötve. A vagongyár első épületei a szeszgyár üresen álló istállói lettek. Az energiaellátás ugyancsak közös volt. Az ala­pítás módja teljesen eltért a szeszgyárétól és inkább kvázi részvénytár­saságként létrehozott családi vállalat volt. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom