Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)

IV. Virilisek, választott képviselők 1889–1918

IV. A VIRILISEK ÉS A VÁLASZTOTT POLGÁROK A korábbi joggyakorlathoz képes, ami a különböző jogállású települések képvi­selő-testületének az összetételét szabályozta, a virilizmus intézménye jelentette a legnagyobb változást. Ennek értelmében a legtöbb adót fizető polgárok bizo­nyos számú csoportja (a település lélekszámúnak a függvényében) kérésre ugyan, de automatikusan tagja lehetett a város, illetve megye képviselőtestületének. A vagyon egyértelmű politikai befolyását biztosító törvény meghozatala nem ment minden nehézség nélkül. A tervezetet azl869—1872-es országgyűlés elé 1870 májusában terjesztette be Rajner Pál belügyminiszter, amit hosszadalmas vita után a kormányon lévő Deák-párt fogadott el, és ezzel megteremtette az alapját egy lényegében 1945-ig fennálló intézménynek. Az 1870. évi 42., az 1871. évi 18., az 1886. évi 21. és az 1929. évi 30. te. jelölte ki azokat a kereteket, amelyeken az elgondolás nyugodott. Természetesen kisebb-nagyobb módosítások történtek, de az alapelveket még a legnagyobbnak ítélhető 1929-es változtatás sem befolyásol­ta lényegesen. 1870-től kezdve az önkormányzati szerveket csak felerészben választotta az arra jogosult lakosság, a másik felét automatikusan a legnagyobb adófizetők éléről hívták be a kerület, esetünkben a város nagyságának arányában. Győrött a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok száma 1905-ig 42 fő, később a létszámnövekedés miatt 72 fő volt. Minden városban ez lett a gyakorlat, egye­dül Fiume képviselő-testülete alakult a virilizmus figyelembevétele nélkül. A vagyon nyers érvényesülését volt hivatva korlátozni az a megszorítás, amely a diplomások: doktorok, mérnökök, oki. gazdák, lelkészek, tanítók, községi jegyzők stb. adóját duplán számította. A kétszeres adóbeszámítás jogát egyes rendel­kezések módosították ugyan (pl.: az 1872-es 36. te., amely az építészek, gazdá- szok, állatorvosok stb. adóját egyszeresnek vette), de ez a lényegen nem vál­toztatott. A korszak (1870-1940) legszámosabb értelmiségi csoportjainak, az orvosoknak, jogászoknak, egyházi személyeknek az adóját mindvégig kétszere­sen számították. Névsorukat az adóhivatal állította össze a város területén fekvő adóköteles ingatlan alapján. Ezt az ívet minden év augusztus 31-ig eljuttatták a polgármesternek, aki az igazoló választmány tárgyalását megelőző 8 napon ke­resztül ezt közszemlére tette. Ha ketten vagy többen fizettek ugyanakkora adót, akkor a kétszeres beszámítás jogát élvező került felvételre, vagy ha minden egyezett, sorshúzás döntött. (1872. évi 36. te. 37. §. 1886. évi 21. te. 16. §, 1886. évi 33. te.) A közszemlére tételre, illetve az igazoló választmány ülésére a pon­tatlanságok kiküszöbölése miatt volt szükség. Az adóösszeg megállapítása ugyan­is korántsem volt egyszerű és problémamentes, gyakran adódtak hibák. A jegy­zékbe való felvételt kérni kellett. Ennek elmulasztása vagy késedelme esetén a jogosultságot nem vették figyelembe. A kétszeres beszámítás jogalapját is bizo­nyítani kellett. A leggazdagabb emberek választhattak, hogy virilis jogon lesz­nek-e a törvényhatósági bizottság tagjai (továbbiakban thb.), vagy sem, a városi, vagy a megyei bizottságban tevékenykednek-e. Egy személy ugyanis csak egy thb-nak lehetett tagja. A virilizmus bírálói a törvényekben reakciós, elsősorban a földbirtokosok érde­keit védő intézkedést láttak. Pedig, ha alaposan szemügyre vesszük a jog adta lehetőségeket, akkor látjuk, hogy az első évtizedekben kétségtelenül pozitív ha­tása volt. Ennek révén ugyanis sikerült a modern polgári vagyont és az értel­140

Next

/
Oldalképek
Tartalom