Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 32/2011 (Győr, 2011)
Hegedűs Elemér: A gorlicei áttörés egyik hőse: vitéz lovag spondalungai Metz Rezső altábornagy
Hegedűs Elemér A gorlicei áttörés egyik hőse: vitéz lovag spondalungai Metz Rezső altábornagy Piliscsabán, a temetőben 2006. szeptember 9-én katonai tiszteletadással a nemzeti sírkert részévé avatták vitéz lovag spondalungai Metz Rezső császári és királyi altábomagynak, a katonai Mária Terézia Rend lovagkereszt tulajdonosának sírját. Az altábornagy egyike azon hét magyar származású tábornoknak, illetve tisztnek, aki a Nagy Háború során tanúsított magatartásával, az ott folytatott tevékenységével, a Rendi Káptalan döntése alapján, megérdemelten a katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztje mellett a Tiszti Arany Vitézségi Érmet is megkapta. Élete, gazdag katonai pályája méltán igényelheti szélesebb körben való megismerését. Győr-Moson-Sopron megyei kötődése van, mivel a császári és királyi 19. „Ferenc Ferdinánd” győri elhelyezésű és kiegészítésű gyalogezred parancsnokaként indult el a háborúba. Metz Rezső (Rudolf) 1861. május 11-én Budweiss-ben (ma Ceské-Budéjovice, Csehország), többgyermekes katonacsaládban született. Anyja Friderike Wilhelmine Grünwald, apja Alexander Edler von Metz (azaz, miképpen a továbbiakban a magyaros névalak kerül használatra, nemes Metz Sándor, 1826-1889), aki őrnagyi rendfokozatban a Prágától 150 km-re fekvő, sörgyártásáról nevezetes kisvárosban állomásozó, 1. tiroli vadászezred állományában teljesített szolgálatot. A vadászezreddel részt vett 1866. július 11-én Itáliában, Spondalunga mellett zajlott ütközetben, ahol kitüntette magát. Ezen eseménynek fia életében is jelentősége lesz. Metz Sándor 1879. november 1-jén megkapta a tábornoki rendfokozatot,1 majd 1883. február 1-jén a hadvezetés nyugállományba helyezte. Bécsben, a császárvárosban telepedett le, ahol 1889. március 16-án halt meg. Családja Bécsben temette el katonai tiszteletadás mellett. Rudolf (Rezső) fiát apja egyértelműen katonának nevelte, a tiszti pályára irányította. Már hatéves korában, 1867. szeptemberben beíratta az alsó-ausztriai St. 1 SCHMIDT-BRENTANO, Antonio: Die K. u. K. Generalität 1816-1918. Wien, 2007. passim. 35
