Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 32/2011 (Győr, 2011)
Baracskai András: Elszabadult felszabadítók. Adalékok a szovjet katonák győri tevékenységéhez
baracskai András E kisebb bevezető után rátérnék a konkrét adatok elemzésére. Vizsgálódásom tárgyául a Győr Város Levéltárában őrzött dokumentumokat használtam, pontosabban a polgármesteri iratokban található 147 db feljelentést, valamint egyéb kimutatásokat és levelezéseket.2 A kutatás nehézségét igazolja, hogy a mutatókönyvben igen csekély számú, e tárgyhoz tartozó bejegyzés szerepel. További probléma, hogy sajnálatos módon 1952-ben a szóban forgó témával kapcsolatos levéltári anyagok jelentős részét kiselejtezték. Számos érdekes ügy iratai vesztek így el, mint például az oroszok által megrongált tanácsterem esete, vagy a Széchenyi téri tánc és zene betiltását tartalmazó bejegyzés, amelyre szintén orosz katonák botrányos viselkedése miatt került sor. Óriási szerencsének tartom, hogy legalább a 147 db feljelentés megmaradt az utókor számára. Ennek alapján egy pontosan körülírható időszakra vonatkozóan átfogó képet kaphatunk az oroszok által elkövetett bűncselekményekről. Az első bejelentést 1945. december 14-én vették fel, az utolsót - már ha ez volt az utolsó - 1946. március 27-én. Ez a 147 eset bizonyára csak minimális része a városban elkövetett erőszakos cselekedeteknek, de pontos képet ad azok jellegéről és súlyáról. Valószínűsíthető, a zavaros korszak körülményeit ismerve, hogy számos esetben a kárvallottak nem mertek, vagy egyszerűen értelmét sem látták a feljelentés megtételének. Akadt azonban olyan panasz is, mint pl. a gyárvárosiaké, ahol egyetlen közös jelentést tettek a városrészben történt bűntettekről.3 Furcsának tűnhet, hogy miért csak fél évvel azután érkezett az első bejelentés, hogy az oroszok betették a lábukat Győrbe. A válasz a háborús viszonyokban keresendő: 1945. december 14-éig nem működött olyan intézmény, ahol panaszt tehettek volna sérelmeikről a győri polgárok. 1945. december 13-án a város és a megye szovjet katonai parancsnoksága megkérte a lakosságot, hogy: „bármiféle kilengést a tett elkövetése után azonnal közöljék nevezett parancsnoksággal, mert csak így tud megfelelő intézkedéseket tenni a tettesek kézrekerítésére és a további cselekmények elkövetésének megakadályozása végett. ”4 Már másnap megérkezik az első panaszos. A leggyakrabban előforduló bűncselekmény az önkényes lakásfoglalás, amely lopással, valamint rongálással súlyosbodott. Az orosz katonák magánlakásokba és egyéb helyiségekbe való elszállásolásával kapcsolatban külön kimutatás is készült. 1945. április 28-tól 1946. január 12-ig 188 db bejelentés érkezett, amelyből mindössze 8 volt hivatalos kiutalás, a többi önkényes lakásfoglalás volt, ezek közül 5 esetben magyar rendőrszemélyzet is közreműködött, továbbá egy esetben „ a szük2 Győr Megyei Jogú Város Levéltára, (továbbiakban: GyVL) Bűncselekmények bejelentése, külön gyűjtemény. Az iratok jegyzőkönyvek, melyek a polgármesteri hivatal helyiségében lettek felvéve, azonban csak sorszám szerepel rajtuk, iktatószám nem. Valószínűleg titkosan kezelték a bejelentéseket a városházán és más ügykörhöz tartozó iratcsomóban őrizték azokat. Selejtezésük talán azért nem történt meg, mert bíztak egy későbbi politikai változásban. A 147-ből egy igazából nem is bejelentés, hanem egy elkeseredett anonim polgár panasza, egy másikon pedig nem szerepel sorszám. 3GyVL: Bűncselekmények bejelentése, külön gyűjtemény. 81. számú irat. 4 GyVL: 1945/8880. tan. 72
