Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 32/2011 (Győr, 2011)
Mérleg - Nagy István: Qviritatio. Sikoly. Győri zsidó tragédia 1938–1945 (Ism.: Néma Sándor)
Néma Sándor A városi történetüket még Kemény József foglalta össze „Vázlatok a győri zsidóság történetéből” (Győr, 1930), ezt folytatta Domán István „A Győri Izraelita Hitközség története (1930-1947) (Bp., 1979). Az előbb említett művön kívül, a teljesség igénye nélkül, megemlíthetjük Szita Szabolcs, Berkes Tímea, Lónyai Sándor kutatásait, valamint a „Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez” amely Gecsényi Lajos által összeállított kiadványt (Auschwitz Alapítvány, 1994). A fent említett munkák, s az alaposan megkutatott források eredménye a Qviritatio című mű. A munka címe Qviritatio, magyar nyelven Sikoly, mégis e szónak Pápai Páriz Ferenc „Dictionarium latino - Hungáriáim...” című 1767-ben megjelent szótára még két magyarázatát adja: siralmas panaszolkodás, illetve: „Sírással segítségre hívás!” Ez utóbbi a mű igazi, valódi címe. A könyv forrásait a szerző Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárában, Győr Megyei Jogú Város Levéltárában valamint a Győri Egyházmegyei Levéltárban tekintette át, a fontosabbakat lefényképezve, lefénymásoltatva. A sajtóanyag feltárásában a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár Helyismereti Osztálya segítette. így szerzőnk áttekintette a Dunántúli Hírlap, a Győri Hírlap, a Győri Nemzeti Hírlap, s a zsidóság országos lapját, az Egyenlőség hasábjait. A történet győri nyitánya Darányi Kálmán miniszterelnök 1938-as győri látogatásakor meghirdetett kormány- programja. Ebben ismertette a kormány egy milliárd pengős ötéves programját, s kijelentette, „a zsidóság befolyását illő mértékre csökkentjük”. A mű az Előszón, Bevezetőn, s a könyv végén található Függeléken kívül hat fejezetben tárgyalja a győri zsidóság 1938 és 1945 közötti történetét. Az első fejezetben a Győri Izraelita Hitközség tevékenységével, a másodikban a zsidókkal szembeni ellenérzésekkel, a harmadikban „a törvényes törvénytelenség grádicsaival”, a negyedikben az 1944-es „végső megoldással”, az ötödikben a túlélők személyes visszaemlékezéseivel, a hatodikban az „Új Elet kezdetével” ismerkedhetünk meg. Ezt követi a már említett Függelék, ebben tájékoztatást kapunk a szövegben leggyakrabban előforduló régi és mai utcanevekről, a felhasznált irodalomról, a kötetben közölt 74 dokumentum jegyzékéről, majd bezárja a tartalomjegyzék. A gazdagon dokumentált kötet első szintézise a győri Soá-nak. Természetesen e mű sem tud minden szálat elkötni, egyáltalán minden kérdést felvetni, megválaszolni. A gazdag adatgyűjtést, az első összefoglalást - tudjuk, anyagiak hiányában - érdemes lett volna névmutatóval, képek jegyzékével kiegészíteni. Az egyes adatgazdag fejezetek olvasását, feldolgozását megkönnyítette volna, ha bizonyos részek, például a tanulók, az egyesületek felsorolása, vagy táblázatban, vagy a jegyzetapparátusban, esetleg a kötet végére, függelékben került volna közlésre. A Soa mértékére egyetlen adatot idézek: Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyéből 6295 főt deportáltak, közülük 4956-ot gyilkoltak meg, s eszerint 1339-en élték túl a haláltáborokat. A meggyilkoltak közül 3600-3900 ember Győr városából származott, azaz a győri zsidóság 80%-át megölték, köztük négyszáz gyermeket. A 138
