Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Csurgai Horváth József: A dualizmuskori thj. városok fejlődésének sajátosságai, Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése
Csurgai Horváth József Országos Kongresszusán több alkalommal is szerepelt, a törvény 1912-ben jelent meg,97 de Havranek várakozásait nem igazolta.98 Közvetlenül a programbeszédet követően a február 20-21-i közgyűlésen fogadta el az új szervezési szabályrendeletet a törvényhatósági bizottság, az ellenzék azonban számos módosítást vitt végbe a szavazások során. A következő közgyűlésen újabb személyi döntésre került sor, Saára Gyula indítványára dr. Kerekes Lajos főjegyzőt helyettes polgármesterré választották, ezzel tulajdonképpen a helyettes polgármesteri tisztség bevezetésére került sor, hiszen a korábbi gyakorlat megszűnt, amely szerint a közigazgatási tanácsnok látta el a polgármester helyettesítését.99 Már ez is jelezte, hogy a törvényhatósági bizottság többségének támogatását nem élvezte Havranek József polgármester. Havranek távozása a közgyűlési viszonyok ismeretében már február hónap végén bizonyossá vált, támogatottsága valamivel meghaladta a közgyűlési tagok egy- harmadát, dr. Saára Gyula közel kétharmados támogatottságával szemben.100 Havranek többsége már a korábbi törvényhatósági bizottsági választásokon elkezdett csökkeni. A századfordulót követően, 1904-ben a törvényhatósági bizottság létszáma jelentősen növekedett, a testület választott tagjainak száma ekkor 60 fő volt, a városrészek mandátumszáma azonban jelentősen módosult. A Tóváros és a Víziváros népességnövekedésének köszönhetően a korábbi 6 fő helyett 12 főt, illetve a korábbi 10 fő helyett 12 bizottsági tagot választhatott. Ez is oka annak, hogy 1904-ben 18 új tagja lett a törvényhatósági bizottságnak, a tagság azonban a következő helyhatósági választások alakalmával ismét jelentősen változott, hiszen ekkor 1904-hez viszonyítva 14 új tagja lett a közgyűlésnek. A korábbiakban is jelentősebb változásnak lehetünk tanúi — hiszen akkor, amikor a testület létszáma nem változott — az 1902. évi választások alkalmával 15 új tagja lett a testületnek, vagyis 29%-ban módosult személyi összetétele. A fluktuáció az egész ciklus vonatkozásában is a korábbiakhoz képest eltérően magas, hiszen 1907-ben a testület mintegy fele, 29 fő új tag volt az 1902. február 9-i törvény- hatósági bizottsági összetételhez képest. A virilis tagok vonatkozásában a fenti adatoknál magasabb a fluktuáció, hiszen 1908-ban a testületből csupán 25 fő neve szerepel azok közül, akik 1902-ben is rendelkeztek e címen tagsággal. Az ellenzék azonban nem hagyott teret a Havranek-i tábornak, akik elsősorban Reé István városkapitány101 távozásán keresztül akartak pozíciót szerezni és az új városkapitányt kívánták a későbbiek során vezető szerepbe helyezni. A törvényhatósági bizottság ülésén alapvető fordulat állt be, hiszen az 1907. évi költségelőirányzat-felhasználás felülvizsgálata során a polgármester és a főmérnök felelősségét fogalmazta meg a köz97 1912. évi LVIII. törvénycikk A városok fejlesztéséről. 98 A kérdés több városi értekezleten is felmerült és a Városi Szemle is foglalkozott az állami szerepvállalás ügyével. Harrer Ferenc: A városok állami segélyezése. In: Városi Szemle 1910. III. évf. 1-32. p. Harrer Ferenc: A városi törvény. In: Városi Szemle. 1912. V. évf. 1-52. p. 99 SZVL IV. B. 1402. a./ Törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvek 1908. No. 57. 1011 Székesfehérvár és Vidéke XXXVI. évf. 1908. február 18. 1. p. 101 Reé Istvánt 1897. október 28-án választották rendőrfőkapitánnyá. Korábban árvaszéki ülnök volt. 1899-ben választották a Székesfehérvári Önkéntes Tűzoltó- és Mentőegylet főparancsnokává. 1910-től az egylet elnöki tisztségét töltötte be. 26
