Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Csik Tamás: Révfalu Győrhöz csatolásának története és az egyesítés utóélete
Kévfalu Győrhöz csatolásának története Mint látható Révfaluban akadtak, akik ellenezték az egyesítést, de ha már egyszer a többség mégis e mellett döntött, hát igyekeztek minél többet kihozni a lehetőségből. Ez akár olyan szélsőséges esetekben is megnyilvánulhatott, mint az említett pótadó ügye. A zsarolással felérő követelést végül visszavonta a település, de ezt az esetet leszámítva is látható, hogy sokan aggódtak a városrésszé váló település jövője miatt. Az aggodalom nem volt teljesen alaptalan, hiszen csak alig néhány teljesült határidőre a főbb követelések közül. Viszont a tárgyalásokon Révfalu részéről megmutatkozó bizalmatlanság a várossal szemben minden bizonnyal hátráltatta azokat. A korábbi kutatások32 főként a megye ellenállásának tulajdonítják mind a csatlakozási tárgyalások elhúzódását, mind a révfalui lakosság hangulatváltozásait a kérdéssel kapcsolatban. Természetesen nem lehet mellőzni a megye szerepét, de a községnek voltak saját szempontjai is (más, hasonló településekhez képest jelentős vagyon; bizalmadanság a várossal szemben; a kedvező lehetőség maximális kihasználása; hagyományos életforma féltése). Ezek az érdekek adott esetben legalább olyan fontosak voltak a révfalui lakosok számára, mint amilyen mértékben a megye próbálta a csatlakozás ellen hangolni őket, vagy amilyen mértékben tartottak Győr vármegye esetleges retorzióitól. Nincs könnyű helyzetben a kutató, aki ezeket a szempontokat szeretné mérlegelni, hiszen a források csak ritkán és áttételesen világítanak rá a Révfaluban uralkodó hangulatra, és még kevésbé annak okaira. Leginkább talán a hírlapi tudósítások alapján lehet ezekre a nehezen mérhető tényezőkre következtetni, de — szubjektív műfaj lévén — az újságíróknak mások voltak a szempontjaik, mint a több mint száz év elteltével visszatekintő kutatónak. így csak feltételezni lehet, hogy magának Révfalunak egyáltalán nem csak másodrangú szerep jutott a tárgyalásokon Győr város és a vármegye mellett. Mint azt már korábban is sejteni lehetett a község túl sokat várt a csatlakozástól és túl rövid idő alatt. Végül Győr nagyvárossá vált, igaz 1920 után már egy kisebb országban. A két község csatlakozásának jelentőségére a korban is felfigyeltek, 1914-ben Sefcsik Ferenc levéltárost bízták meg a községek anyagának rendezésével, majd Eberth Gézát a történetük megírásával.33 A mű nem készült el, pedig több sürgető levél is található a levéltárban, amelyek a munkával megbízott személynek szóltak. Győr Város Tanácsának iratai között már ekkor elkülönítettek egy iratcsomót a történet megírásának céljából. Az előadás fő mondanivalója, hogy egy-egy érdektelennek tűnő település-egyesítés mögött az érdekek mennyire bonyolult hálója lehet. A csatlakozással a város és a község végső soron nyert, akkor is, ha Révfaluban 1907-ben még távolról sem voltak ideális állapotok. Idővel viszont elérte azt a fejlettségi szintet, mint a többi városrész, és onnantól egy nagyváros részeként élvezhette ennek minden előnyét és persze hátrányát is. Ellenben bármilyen hátrányok származtak is ebből, a csadakozásra előbb vagy utóbb egyébként is sor került volna, de az ország történelmét ismerve (ami természetesen nem független a városétól sem) ez már rosszabb körülmények között történt volna meg. Révfaluban győzött a csadakozás ügye, ez nem volt egykor ennyire egyértelmű, de végül a ma már egyetemnek otthont adó városrész Győr része lett. 32 Tomaj Ferenc; i.m; Göcsei Margit; i.m. 33 GyVL IV. 1402.c; 1902.IX/98 83