Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
Szakái Gyula nakház Ügylet megalapítása volt. Az 1877-ben létrehozott egyesületnek fél évszázadon keresztül elnöke, motorja és egyben krónikása volt. A gondosan vezetett napló mellett megírta ennek a kis sportvállalkozásnak a történetét is. Ebből megtudhatjuk, hogy ekkor még korántsem versenysportról volt szó, sőt a túrázások szépsége és a testedzés fontossága mellett legfőbb szempontnak az egyesületet fenntartó baráti szellemet tartotta. Kifejezetten exkluzív szerveződés volt, hiszen már a tagdíj is olyan magas volt, amit csak kevesen tudtak megfizetni. További gyengesége volt ennek a közösségnek, hogy működése csak a nyári félévre korlátozódott. Ezért állt élére egy másik kezdeményezésnek, amelynek során részvénytársasági formában megalapították a „Üget Egyletet”. Az alapszabály szerint „a társadalmi érintkezés számára üdülőhely«/'"’kívántak létrehozni a megfelelő pavilonnal és kávéházi berendezésekkel egyetemben. Természetesen Mihalkovics tevékenységének a sport inkább csak mellékes részét jelentette, de mindenképpen szólni kellett róla. A korszak is jócskán segítette, hiszen ez az időszak a társasági élet gründolásának az ideje is. A polgári társadalom alapszövetét a legkülönfélébb egyesületek, klubok hálózata alkotja. Pontosabban fogalmazva: a valóban sikeres vállalkozók rendre feltűntek a társasági élet különféle színterein. A legkiválóbbak természetesen alakították is saját környezetüket. Ezért nem véletlen, hogy Mihalkovicsot is ott találjuk a lövész, a városszépítő és a Győri Ének- és Zeneegylet vezetői között, de meghatározó szerepe volt a „Kisfaludy szpborbizpttságj’Er&.n is. A származását és tágabb családi kapcsolatait illetően szolid, óvatos és konzervativizmusra predesztinált polgár azonban a századfordulóhoz közeledve egyre inkább radikalizálódott. Az 1900. május 13-án alakult Philantrophia szabadkőműves páholy főmestere lett, ott találjuk a Társadalomtudományi Társaság választmányi tagjai közt, megalakítja (többedmagá- val) a Győri Társadalomtudományi Kört (1907. január 5.), majd ugyancsak tevékenyen részt vesz a Kadikális Párt helyi megalapításában. Ez egyben politikai pályafutásának végállomása is volt. Az 1918-19-es eseményekben már nem vett részt és később sem vállalt politikai szerepet. A szabadkőműves páholy Mihalkovics felfogása szerint a helyi valóság megismerésének és a gyakorlati teendők kidolgozásának a fóruma volt. Politikai nézeteit az 1911-es főmesteri székfoglalójában fogalmazta meg a legtömörebben: „a nagybirtok és a papi kaszt minden lehetőt elkövet hatalmi állásának megvédése érdekében. Egyetlen ható szérumként az általános, egyenlő, titkos választójogot, felekezetnélküli, hittanmentes oktatást és a szekularizááót” jelölte meg. Társtalanul cseppent a városba, majd tehetős emberré válva ötvenéves korától meghatározó közössége a szabadkőműves páholy volt. Az első világháborút követően mintha nem találta volna a helyét Győrben. És talán a város sem tudott a húszas évek végén már mit kezdeni ezzel a polgártípussal. Halálakor a Győri Hírlap nekrológja (1927) „a régi Győr egyik legtipikusabb, széles körben szeretett alakjának ” nevezte. Ennek a társasági élet és a művészetek után érdeklődő, ugyanakkor anyagilag tehetős értelmiségi típusnak egy emberöltő elteltével is akadt kiemelkedő képviselője a városban. Erdély Ernő (1881-1944) akkor született, amikor Mihalkovics harmincas életéveinek az elején már fél évtized tapasztalattal a birtokában egyre intenzívebben folytatta közéleti tevékenységét. Erdély Győrben született, egy igencsak jómódú hentes fiaként. Felesége a város egyik leggazdagabb fűszer és vegyeskereskedőjének a lánya volt. Családja azon ritka zsidó vállalkozó famíliák egyike volt, ahol mindkét fiú értelmiségi pá70
