Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
Szakái Gyula sírig kísérte. Élete alkonyán, — már 80. életévén is túl — elzarándokolt Kölnbe, hogy köszönetét mondjon a városnak, ahonnan ez a mozgalom elindult. Győri tanoncévei után a kor tipikus gyakorlata következett. Legalább 10 évig távol volt, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Berlin, München, majd Budapest jelezték a tanulóvárosokat. A szakmai ismeretek mellett feltehetően tőkét is sikerült gyűjtenie, hiszen 1918 végén, amikor hazatért, a belváros egyik exponált helyén bérelt egy 80-100 m2-es alapterületű műhelyt. Egészen bizonyosan azonban a felesége anyagilag is segítette az induló vállalkozást. Ez a győri sikeresen induló vállalkozóknál szinte mindenütt kimutatható. Vállalkozását nagyon fiatalon, mindössze 27 évesen kezdte. Meg kell még említeni — stratégiája részeként —, hogy az üzletet egy szabótól vette át, megtartva annak vevőkörét. Üzleti szemléletét a kis forgalom, nagy haszon jellemezte. Mindvégig 5-6 alkalmazottal dolgozott. A minőségre és az állandó vevőkör megtartására törekedve a városi felső középosztály igényeit elégítette ki. Megrendelői közé tartozott a polgár- mester, a városi hivatal dolgozói, Jobb iparosok” és nem utolsó sorban a klérus. Ez utóbbi vásárlócsoport rendkívül fontos volt, hiszen a célirányos üzleti stratégia részét képezte. Grábics inkább volt közéleü ember, mint vállalkozó. A katolikus társadalmi egyesületekhez közel állván az egyház így gyakorlatilag biztos piacot jelentett számára. Vállalkozása nagyságát jellemzi, hogy egyszerre 50-60 öltönyre való anyagot tartalékolt a raktárban. Szemlélete és mentalitása konzervatív volt. Az alapanyagot szigorúan csak Győrben vásárolta és tartózkodott mindenfajta újítástól. Gépeit szinte sohasem cserélte. Hallott ugyan a gomblyukvarró gépről (az egyik leginkább időigényes munka), de soha sem vásárolta meg. A konkurencia is nagyon szabályozott volt. Egy új alapanyag megjelenését — a 30-as években tűntek fel a műanyaggal kevert szövetek — például együtt beszélték meg. Több szabómester összegyűlt nála, tapintották, ízlelgették, ismerkedtek vele. Kíméletes, ha úgy tetszik kispolgári munkatempó jellemezte. Naponta pontosan 8 órakor kezdte a munkát, napestig az üzletben maradt és 18 óra után rendszeresen eljárt az uszodába. Nyaranta viszont sohasem utaztak üdülni. Élt ugyan a reklám lehetőségével, de hirdetései nagyon szolidak, konzervatív típusúak voltak. Csak nevét és vállalkozását tüntette fel, sohasem élt semmilyen csábítási trükkel. Grábics Frigyes szinte kimeríthetetlen energiával rendelkezett. Egy évvel korábban íratták be az iskolába, csakhogy lekössék valamivel. Erejét azonban nem a vállalkozásba, hanem a közéleti tevékenységbe ölte. Ebbéli szerepét feltehetően fiatalkori indíttatásának köszönhette. Jelszava és ars poeticája volt, hogy „a^iparos nagy előnye, hogy független a mindenkori államtól”. Meggyőződéssel vallotta, hogy a számában és erejében gyarapodó iparosság a polgári fejlődés fontos tényezője. A fejlődést mindig összekapcsolta Győrrel, hiszen mint minden kortársának, neki is erős győri öntudata volt. Gazdasági és társadalmi szemléletét talán a „hatékony konzervativizmus” szavakkal lehetne jellemezni. Mint már jeleztük, energiájának túlnyomó részét közéleti szereplése kötötte le. Ez kétségkívül az üzleti tevékenység rovására ment. 1928-tól 37 évesen alelnöke lett az ipartestületnek és ő képviselte a győri szervezetet az ipartestületek országos központjában. Szemlélete nem rekedt meg a város falainál, mindig igyekezett kitekinteni az országos folyamatokra. Korán felismerte az iparos képzés jelentőségét. Ez a színvonalas tanoncképzésre és a továbbképzésre egyaránt vonatkozott. Programja 1932-ben valósult meg. Közéleti tevékenysége azonban nem merült ki ennyiben. 1934-től tagja lett a 60
