Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
A város és polgárai Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején esetében) családokkal házassági kapcsolatba lépni. Ez egyrészt igencsak komoly, sokszor számszerűsíthető anyagi előnyökkel is járt, ugyanakkor a kapcsolati tőkéhez való hozzájutás lehetőségét is biztosította számukra, ami legalább ilyen fontos volt. A házasságok kötését és a baráti kapcsolatok szerveződését nagyon megkönnyítette a vallási szerveződés. A zsidók és az evangélikusok esetében ez teljesen egyértelmű volt. Egy- egy 3-4 ezer fős kisebbség egy katolikus püspöki székvárosban intim kapcsolataiban önmaga felé fordul. A katolikus vallásúak esetében az egyház kifejezetten — és a korabeli társadalmi nyilvánosság szintjén is — törekedett a helyi társadalom szervezésére. Az újságok azonban arról tudósítottak, hogy a klérus igen elégededen volt a katolikus vallású képviselőkkel. Számtalanszor elmarasztalták „ajó katolikus családok vehető férfiúit", hogy a liberális szabadkőműves klikkel szavaznak. Élesen kikeltek a szabadkőműves páholy keresztény tagjai ellen. Egyébként a páholy minden jelentősebb kezdeményezését a közgyűlés nagy többséggel támogatta. A hagyatéki anyagból és a részvénytársasági jegyzőkönyvekből az is kiderült, hogy több, igen tehetős (nem áttért) katolikus vállalkozó jó kapcsolatot tartott fenn zsidó pénzügyi és kereskedői csoportokkal. A katolikus sikeremberek is jól behatárolható területen éltek. Míg az előbb említett és kisebbségben lévő vallású polgárok lakóhelyi szegregációja a korábbi évszázad vallási türelmetlenségének volt köszönhető, addig a katolikusok esetében az anyagi lehetőségeik határozták meg a lakóhelyet. Ez Győr esetében egy T-alakot és hozzájuk tapadva kis fürtöket jelentett. Sikerült feltérképezni közel kétszáz vállalkozó lakását (illetve lakásait). A többségük a két főutcán (Baross u., Vilmos császár u.) és a hozzájuk közeli tereken és a csatlakozó utcák elején voltak. Mintánkon belül még az is kimutatható volt, hogy az eliten belül, anyagilag kevéssé tehetős réteg fokozatosan távolodott ettől az egyébként rendkívül szűk belső tértől. A lakóhelyhez való kötődés hihetetlen erősségű. Interjúalanyaink még hatvan-hetven év elteltével is pontosan sorolták, hogy ki hol lakott. A korabeli (19. század) befogadó jelleg, sőt szívó hatás után a másik jellegzetesség a hangsúlyozottan urbánus életmód és értékrendszer volt. Az 1800-as években még érezhető volt a földtulajdon jelenléte, noha szerepe egészen más volt, mint a többi vidéki nagyváros esetében. A jómódú kereskedők vásároltak ugyan a közeli dombokon szőlőbirtokot, vagy az alföldi részeken szántót, néha igen tekintélyes nagyságban, de ennek gazdasági súlya igazán nem volt. A pár holdas birtokoknak és a rajta lévő kúriának sokkal inkább reprezentatív szerepe volt és a társas élet színtereként kezelték, nem gazdasági beruházásként. Egy korabeli napló és egy meghökkentően nagy helyismerettel rendelkező regényíró jóvoltából megtudtuk, hogy ezek az önmagukban ugyan egyáltalán nem kis értékű birtokok és azok szép jövedelme a kereskedők vagyoni szerkezetében mégsem voltak számottevőek. Ezt támasztják alá Balázs Péter kutatásai, aki már idézett könyvében két kereskedő adófizetési kötelezettségét elemezve hasonló következtetésre jutott. A 20 és 30 holdnyi kert és szántó feltételezett bevételei alig maradtak el a kávés tevékenység hasznától. A kávékereskedések jövedelmei pedig messze eltörpültek a sertéskereskedelem bevételei mögött. Természetesen tudjuk, hogy a különféle jövedelmek eltérő kulcsokkal adóztak, de ezek valóban nem voltak nagy kiterjedésű föld-darabok. A 20. század fordulójára azonban még ez a szolid földbirtokszerző magatartás is a minimálisra zsugorodott. Az 1900-as évek elején már valóban fehér hollónak számított a jelentős földekkel rendelkező vállalkozó. 51
